Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és
rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra,
s tartalak fogva belső parancsra,
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyalábok
A vágyra meg szövök gondolatot
és kérek az időtől évet, hogy
ezt a szívnagyobbodást
ne gyógyítsd, inkább élvezd, míg
az érzést vissza nem kéred.
Most engedd, tombolja ki magát,
levegőm úgyis általad veszem,
vizem ajkadról szócsobbanás,
és szemeddel néz a szemem.
Ha mellkasodban nem fér már
a szívedre bilincselt szorítás,
cseréljünk helyet, és hagyd
hogy a szíved az enyémben a
trónusán foglaljon helyet...
Hozzászólások
Köszönöm Laci, remélem nem téves a diagnózis.
Nos, ez a tünet biztos nem kóros elváltozás, inkább egy sor kitűnő gondolat versbe öntött "szócsobbanása".
Tömött, sűrű, tartalmas információk, gazdag zárójelentés.
Gratulálok!
Drága Lótuszom, nagyon kedves vagy, s még a Nap is...
Köszönöm szépen, ölellek, szaffy
Kedves Tibor, köszönöm, nagy megtiszteltetés:)))
"kérek az időtől évet"... Drága Szaffym... Bár így mehetne! Időnk fogy leggyorsabban. Nem törődik terveinkkel, sem azzal, hogy rohanásra kényszerít bennünket... Ketyeg, és üt.
Szívnagyobbodásod ne gyógyuljon soha!:) Szép, szerelmes versed felolvasztja a kinti/benti jeget... :) Még a Nap is kisütött, míg olvastalak Szaffym!
Köszönöm az élményt, gratulálok szeretettel, Lótusz.
Másodszor írom ma ezen honlapon: megkapó.
A Hozzád hasonló, mély érzésű emberek tették ezt velem, köszönöm, kedves Éva:)
Hadd növeljem ezt a szivet jelenlétemmel. Ilyen minőségű szívben érdemes megbújni! Köszönöm: Éva