Alkalmak születnek, ünnepek peregnek,
simára gyalult szép-napok,
akárha vársz, akárha nem,
ajtódnak résén akkor is besurranok.
Bár csak egy szál magamat küzdöttem eléd
tavaszi szeleknek karcsú szárnyán,
kezemben semmi,
egyetlen kincsem illanás-illanás hátán,
és így vagyok valami:
egy lehelet, felszálló puha pára,
neked tán minden, másoknak üres lég,
beszívott - kifújt mellkasnyi mozgás,
mély levegő... semmiség.
Voltam egy első fürge-illat,
s lehetek utolsó fáradt kilehelés.
Ha akarom, száz alakban leszek ott
hol felszállnak ajkadról párolgó sóhajok,
nyelved hegyéhez csiklandón érek, mert
pohár borodban buborék: én vagyok.
Meg a friss szelet kenyérben a kovásztól formált rések,
egyél ha éhezel, tápláld a sovány-hiányos ürességet,
és a nyitott ablakon, szemeknek áttűnő
semminek látszó illatos levegő: az vagyok,
télen akad, hogy füstízű, de májusban melledre simulok.
Árnyékban is élek, rózsasziromba rejtve nem elfelejtve,
s míg benned a szív, föld-dobon dúl, dobog,
addig én Kedvesem, kéretlen is, de vendéged maradok.
simára gyalult szép-napok,
akárha vársz, akárha nem,
ajtódnak résén akkor is besurranok.
Bár csak egy szál magamat küzdöttem eléd
tavaszi szeleknek karcsú szárnyán,
kezemben semmi,
egyetlen kincsem illanás-illanás hátán,
és így vagyok valami:
egy lehelet, felszálló puha pára,
neked tán minden, másoknak üres lég,
beszívott - kifújt mellkasnyi mozgás,
mély levegő... semmiség.
Voltam egy első fürge-illat,
s lehetek utolsó fáradt kilehelés.
Ha akarom, száz alakban leszek ott
hol felszállnak ajkadról párolgó sóhajok,
nyelved hegyéhez csiklandón érek, mert
pohár borodban buborék: én vagyok.
Meg a friss szelet kenyérben a kovásztól formált rések,
egyél ha éhezel, tápláld a sovány-hiányos ürességet,
és a nyitott ablakon, szemeknek áttűnő
semminek látszó illatos levegő: az vagyok,
télen akad, hogy füstízű, de májusban melledre simulok.
Árnyékban is élek, rózsasziromba rejtve nem elfelejtve,
s míg benned a szív, föld-dobon dúl, dobog,
addig én Kedvesem, kéretlen is, de vendéged maradok.
Hozzászólások
Kedves Ágim!
Ha valami aktuális, az aktuális:)
Köszönöm, hogy elolvastad ismét.
Ölellek: Éva
Gyanús volt, hogy ezt a versed olvastam már...
csak valahogy, azt gondoltam ... sokkal régebben... és nem egy-két hónappal ezelőtt...
Kétségtelen, hogy ez egy remek szerelmes vers!
Ölellek!
Kedves László!
Fantasztikus amit látsz, pedig csak leírtam azt amit levegőnek tartunk. Semminek, mert nem tudjuk megfogni. Hogy aztán, ez hány alakban fordul meg körülöttünk, az már csak a figyelmesség kérdése.
Azt tartom, egy nő egy kicsit boszorkány is, de legalább démon.Hogyan tudna hatni a férfira e tulajdonságok nélkül?
Köszönöm a pacsit, és a véleményed:)
Persze, ha ez a gyógymód célravezető - úgy érzed -, akkor ezt a kúrát kell folytatni.
Remekül fonod körbe a "semmiséged", mondhatni boszorkányos ügyességgel vetsz hálót a Kedvesre.
Úgy tűnik, szinte a vuduzás, a mágia mezsgyéjén lépdelsz.
A vers igazán tetszetős, logikus, levegős, képekkel tűzdelt.
Gratula + nagy pacsi: tokio :)
Drága Lótusz! Szeretettel köszönöm meg amit írsz.
Igen, néha túl pőre vagyok, és elgondolkodtat megéri-e megmutatni mindenemet?
Aztán megnyugtatnak az olvasók, hogy igen, mondtam valamit, valamiről.
Ölellek: szaffy
Drága Szaffy... Álomszép hasonlatokkal, költői képekkel bizonyítottad, hogy lehet még szerelem-témában újat írni! (füstízű levegő, árnyékban is létező, rózsasziromban emlékező)
Megkapó, szuggesztív soraidat, valódi érzések teszik hitelessé. Átsüt a megélt érzés igaza.
Engem elvarázsoltál, gratulálok szeretettel, és ölellek, mint mindig, Lótusz.:)
Drága Krisztin ezt teszem:)))
Csak egy jó partnert kell mindenkinek találnia, és lehet alkalmazni a tanultakat.
Köszönöm, nagyon szépek a hozzászólásaid, ezek adnak nekem hitet, talán jó helyen járok.
Ölellek szeretettel: Éva