Szavaim szerteszét szélednek,
szelek szárnyán szikrázón szállván,
szerelmet, szellemi szépséget
szülnek szónokló színészek száján.
Szürke színpad szélén szemkönnyezve,
szakadt szegény színész szól szelíden.
„Száz szilaj szörny szennyes szava szurkál:
szegény szolgák szerelméből születtem”
Szurkáljatok szégyentelen szukák,
szerelem szerelmet szül számtalant.
Százezrek szeme szemez szemtelen,
szomjúhozva szabatos szexet szótalan.
Szerelem szentsége szökell
szavak szárnyára szemérmetlenül,
szüzeknek szótlan szenvedélyétől
szertefutva, szívekbe szenderül.
Hozzászólások
Köszönöm László!
Sz, mint szerelem... Virtuóz, nagyívű, szellemes és szállongó alliteráció.
Gratula + ötös pacsi!