Nem vagyok és nem leszek teremtő,
bölcsek köve sem fényezi bensőm,
most valami szépet adnék mégis,
hadd táguljon a ránk szabott ég is.
Költők sora dalolt Mindenséget,
mesebelit, idillikus szépet,
tőlem ne várj egy újabb világot,
a régit hordom, azt kell tovább álmodd.
Hol csillagoknak sziporkázó karca
felettünk az estet kitakarja,
ki ablakából ennyit csen magának,
kincseiből szeletnyit imádhat.
Míg köd sejteti, hol a határ vége,
nem láttatja, milyen az ég kékje,
fényes nappal utcák színes arcát,
mikor idő nem vívja a harcát.
Ám 'hogy oszlik, derűt hoz a bércre,
a Nap sugarat hurkol laza fércbe,
ruhát szab-varr báli belépőnek,
bíborfényt az alkonyterítőnek.
Reggel párját kibontja pirulva,
földre hull a selyem holdfényszoknya,
pőreségét oly büszkén viseli,
bármely' díva megirigyelheti.
Nincs szebb mint az alkony tünde fénye,
holdsugárnak játszi könnyedsége,
Napnak földet csókoló sugára,
a világ, mi így marad utána.
Hozzászólások
..akár.. :)
A kiragadott rész mindenképpen.. :)
Köszönöm figyelmedet kedves László.
Köszönöm kedves Tibor.
Köszönöm kedves Éva.
Először is Mindenkihez!
Pironkodom, hogy olvastok, hsz-eltek. ..én meg....
de amennyire lehet, jelen vagyok és leszek, és hangot adok, - akarom mondani hsz-eket is - az itt szerzett élményeimnek.
Köszönöm az olvasást kedves Ilona-Ibolya.
Talán felfogható ars poétikának is ez a versed:
"...tőlem ne várj egy újabb világot,
a régit hordom, azt kell tovább álmodd."
Gratulálok!
Így marad, Zsanett, így.
Színt, derűt, fényt, "játszi könnyedséggel" idézel, igézel. Megigézel. Gyönyörű!
Sikerült. Nagyon szép, lírai képekkel rajzolod meg a fényeket, amelyek minden napunkat beragyogják.