Franciska és Dénes fél éves házasok voltak. A fiatalasszony szülei úgy döntöttek, hogy felújítják a régi házat, átépítik a lakást.
– Ha tudtok gyertek, segítsetek! – írták a szülők.
Augusztusban, a munkálatok időpontjára tehát kivették első közös szabadságukat. Nászútra úgysem futotta volna, így hát összeszedtek két hétre való ruhaneműt és vonatra szálltak.
Mire hazaértek, már hatalmas rendetlenség volt az udvaron: tégla és homokkupacok, hosszabb, rövidebb deszkák és oszlopok borították a jobb napokat látott kert helyét. A házat már majdnem teljesen lebontották, csak egy kis szobácska és Franciska régi leányszobája volt ki-s bejárható. Az utóbbi konyhaként és raktárként működött, a kisszoba meg hálóhelyiség lett. A két egyszemélyes heverőt akrobatikus mozdulatokkal lehetett csak megközelíteni, úgy hogy a körülöttünk felhalmozott székeket, asztalokat és egyéb cuccokat átlépték, vagy átugrották.
Az egyik ágy Franciskáék, a másik a szülők fekhelyéül szolgált. Esténként fáradtan, a munkától és a hőségtől kimerülve zuhantak ágyba. Fiatalok voltak, nem zavarta őket testük közelsége. Szorosan összebújva, egymást átölelve is kényelmesen aludtak, csak az após egy-egy erőteljesebb horkantására ébredtek fel néha.
Így ment ez egy egész hétig, de egy hét elteltével fáradtság ide, fáradtság oda, a fiataloknak
hiányozni kezdett az a bizonyos „valami”, de vajon hogyan?
A lány édesanyja rossz alvó volt, az ágy meg nyikorgós. Napokig sóhajtoztak egymás mellett, mire – ki tudja már melyikük fejében – megszületett a megoldás:
– Ki kell mennünk az udvarra! –
Igen ám, de épp azon az éjszakán zuhogott az eső, így hát vágyukat csillapítani kiosontak a konyhának kinevezett régi lányszobába.
Nem volt könnyű dolguk. A sötétben apró tárgyakat, üres és félig telt sörösüvegeket kellett átlépkedniük. Kéz a kézben, eltökélten haladtak céljuk felé, az ajtót is sikerült hangtalanul becsukni maguk mögött. A szobát – amiben átmenetileg a konyhai bútorok voltak – megvilágította az utcai lámpa halvány fénye, így elég könnyedén kitapogathatták az egyik hokedlire helyezett szürke lópokrócot. Egymást csókolva, óriási sóhajtások közepette óvatosan letették a földre, illetve tették volna, ha…. közben nem nyílik az ajtó.
A mama állt ott egy szál hálóingben, rémülten.
– Mi baj van gyerekek? – kérdezte kétségbeesetten, miközben felkattintotta a villanyt.
A fiatalok égő arccal szétrebbentek. Az első pillanatban nem tudtak megszólalni, de aztán
Dénes végre megtörte a csendet:
– Anyuka! Rosszul vagyok! – dadogta, majd folytatta:
– A gyomrom! Fáj a gyomrom! Szódabikarbónát keresünk! –
Franciska édesanyja lázas kutatásba kezdett és csodák csodája, abban a nagy felfordulásban valamelyik fiókban megtalálta a szert. Hozott egy pohár vizet, összekeverte a porral és odanyújtotta a „betegnek”, aki hősiesen megitta.
Az elsősegélynyújtás sikeres volt, reggelre teljesen elmúlt a gyomorpanasz.
Az eset után, az elkövetkezendő években nem kellett csak összekacsintaniuk s azt kérdezni egymástól:
– Akarsz szódabikarbónát? –
Hozzászólások
Kedves Time!
Örömmel olvastam, hogy tetszik az írásom. Inkább a lírában vagyok otthon,de olykor kipróbálom magam a prózában is!
Nagyon szépen köszönöm a látogatásodat,
Erika
Köszönöm drága L. M!
Sejtésed alapos - tényleg életszerű, sőt, meg is történt valakivel! :))
Köszönöm a gartut! :)
Évikém! Nagyon örülök a derűdnek!
Az volt a célom, hogy elkezdek áprilisban vidám történeteket írni, de megint csak vers kívánkozott ki belőlem.
Ölellek!
Köszi, Tibor! :)
Életszerű, és csak ismételni tudom "tokio170"-et, arányosan vegyített humor, csipetnyi, a jó ízlést nem túllépő erotikával.
Ja, és külön tetszett a fiatalok heroikus küzdelme a nemes cél érdekében: az átgázolás a szétdúlt üvegek, lomok között.
szóval: tetszett:
time
Kösz, én nem kérek szódabikarbónát, már kiváltottam az újfajta gyógyszerem. Talán ez segít, nem csak a májam vágja gallyra.
El tudom képzelni a helyzetet. Nem semmi egy ilyen kavarodással és rumlival járó építkezés, természetesen közben egészségesen kell élni - pláne, ha az ember még fiatal. :)
Eredeti, életszerű, kerek és tömör - jóízű történetleírás, csipetnyi humorral, valamint finom erotikával megszórva.
Gratula + cuppacsi: L. M.
Jót mulattam Erikám! Sőt, folyamatosan mosolyra késztet. Köszi: Éva
:-)