Óriás árnyékká
nőttem a falon,
amorf madarakká
torzultak a tárgyak,
rám ült a sötét
minden árnyalata
– a csönd a halál közeli rokona –
a néma hangok mindig
feketében járnak,
ezért hát beszélek,
hogy emlékezzem,
lebegek az emlékekben,
meggyászolva azt,
ki még én voltam
és aki nem lettem,
így bizonyítom be nektek,
hogy élek,
időnként az árnyak felé nézek,
s közéjük sorolom magam.
Hozzászólások
Kedves Gerard!
Meghatottál, tudod? Nagyon szép vigaszverset írtál. Szerintem felteheted az Íróterembe is.
Szeretettel ölellek és köszönetként küldöm ezt a virtuális:
Péter Erika - Tegnapi sziluett verséhez
Csalfa árnyékok játszadoznak a falon,
Követve a fényárat mely izeg-mozog.
Ne árnyadat bámuld, nézz ki az ablakon,
Kinn, rád vár az élet, előtted ácsorog.
Ha a csönd a halál közeli rokona,
A csönd önmagába véve nem a halál.
Csak a képzelet egy kinyitott ablaka,
Zárd be, s az élet zaja újból rád talál.
Amíg elérnek hozzád a néma hangok,
Ha feketében látszik is még a világ,
Fölösleges meghúznod a vészharangot,
Ne kezdj el önmagaddal végtelen vitát.
A sötétség nem vet árnyat, csak magára,
Miképp reád, kudarcot vallott terveid.
A remény él, sajnálataid dacára,
Ha nem vetnek rá gyászleplet emlékeid.
A jelenben kötődj ahhoz, ami tényes,
Ne a múltba tévelyegj, az idő halad.
Mikor beköszönt a néma csend, a vészes,
Az emlékeidből még árnyék sem marad.
Barátsággal: Gérard
Drága Erzsébet!
Nagyon köszönöm, hogy a verset - mint verset - értékelted és azt is, hogy gondolatokat ébresztett Benned, amit le is írtál.
Viszont-ölelésem jár Neked is!
Szeretettel, Erika
Drága L. M!
Ne hidd, hogy folyton feketedek, csak hát olyan dolgokról írok, amik - legalábbis azt gondolom -, hogy másokat is foglalkoztatnak.(Ne tévesszen meg az egyes szám első személy!)
A totó ma kész lesz!
Beszélek Barátném, hiszen tudod!
Igazad van, ahol árnyék van, ott a fény is megtalálható.
Ráadásul ha magas az árnyék, akkor közeli a fényforrás.
Örülök, hogy - végre - meglátogattál! :)))
Köszönöm.
Kedves Erika! Kicsit borongós, kicsit lehangolt ez a versed, de mint mindig, most is kiváló, és olvasódra kivédhetetlenül ható. Értem..., érzem, átélem. Beleborzongtam csöndedbe, és megkönnyebbülten fellégeztem, hiszen megtörted!
"a csönd a halál közeli rokona" ... Igen. És nem! Vannak jótékony csöndek, nyugalmat, és békét hozók! Szívből kívánom, hogy árnyaid tűnjenek el, helyet adva a derű angyalainak.
Szeretettel ölellek, Erzsébet.
Olyan rossz színed van ebben a darabban - iszol te rendesen?:DDDDD
Barátném csak beszélj még, bizonyíts! Jól(t) teszed(l)! :)
Mondhatnám, ne törődj az árnyakkal (még), de hát az árnyak is hozzánk tartoznak, örök kísérők. Ám a fény is veled van, mint az árnyék elengedhetetlen feltétele.
Te vagy a fény és az árnyék,
de a csönddel várj még!
Kiálts világgá örömöt, bánatot,
hallják innen és túl:
- még itt vagyok!
Tudd, sosem vagy egyedül,
s az árnyék a falon megszelídül.
pusszantás