Olyan üres bennem most a csend,
mint ködlepte, havas erdők, mezők
madártalan csendje.
Egyetlen szó, emlék vagy gondolat
nem moccan benne,
csak elleng merengve
fagyott-fehéren, némán, hidegen
a ködhatárolt szürke végtelenbe.
Nem vágyik kikeletre.
Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Szép , mélabús csended van...
Amikor aztán végre hét ágra kisüt a nap, nem is értjük már, mi volt az a régi üresség, csüggedés.
Versként tetszetős, akár egy festmény - hangulatként inkább elkerülendő.
Köszönöm a figyelmedet.
A hosszú téllel (khmmm, meg a korral - mondjam, hogy ismerős?) jár ez a hangulat. Szépen, tömören megfogalmaztad!