Menekülő utánzat vagyok,
önnön ismeretem kiszínezett
sorfalára rajzol az emlék.
Játszani hívnak az árnyak.
Magamból kitermelt démonok
húzzák meg felettem a ravaszt.
Itt vagyok a sehol szélén.
Egy szó a kövek között,
egy hang az éjszakába ázva.
Embriót nemz a vak képzelet,
felgyorsultak bennem a körök.
Csak a mélység ürüléke
ömlik. Kipányváz a csend.
Melletted figyelem magam,
s tudom, letehetem a fegyvert.
Békém lélegzik melleden.
Megismerem magam benned,
s a megszerzett magány jogán
veled harcolok magam ellen.
Engedlek győzni, hogy
ne légy kiszolgáltatott.
Hozzászólások
Olyan szépeket tudsz mondani, hogy attól már sírva kell fakadni. Tudod, az ember minden alakban magát próbálja megszólaltatni, de ha te is ott érzed magad, akkor tényleg rokon lelkek vagyunk.
szeretettel ölel Márta
Szia,
légy szíves kijavítani önnön-re, előre is köszönöm Márta
Nézd át légy szíves, hogy a tördelés megfelelő-e így!