ALKOTÓ

Tisztulás

 10843582491?profile=original

 

Összebújnak a fák,

vihar közeleg,

jósfájások rúgkapálnak,

az ég megremeg,

 

felreped a mennybolt burka,

magzatvize

kifolyt szürke festék,

nedv nem maradt benne,

a Nap szétrobbant emlék,

eső táncol rajtam,

megbillen a Hold,

a táj akvarell,

mit gyermek maszatolt,

 

fuvolák és sípok kórusa a Tátra,

szememmel fényforrást

csorgatok a fákra,

 

a felhők szétrebbennek;

életre kel a csend,

enyhül a föld szomja,

vackolódik a rend,

 

ártatlan esőcsók

pihen meg ajkamon

– szívem tisztábbra mossa.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

     Drága Erzsébet!

     Olyan szép hozzászólást írsz, hogy belepirulok. Tudom, hogy túlzol, de füllentenék, ha azt mondanám, hogy rosszul esik....

    Ölellek, Erikád

  • ALKOTÓ

    "életre kel a csend"!

    Igen, életre kel minden Erikám, mihez hozzáérsz! Megszólal az élettelen anyag, táncra kel a fény! Szavakkal varázsolsz egy tündökletes világot, ahol esőcsók mossa tisztára a gondoktól terhes, múlttól sáros szívet... Szeretettel gratulálok nagyszerű versedhez, költői képeid szépségéhez, Erzsébet.

  • ALKOTÓ

     

     Drága L. M!

     Nem véletlen, ahogy levezetem a verset, hogy a központozás a vers vége felé történik, ott, ahol vackolódik a rend. A hegyek között  a vihar éppoly gyorsan elmúlik, mint amilyen gyorsan jön.

    Az én szívemben sem tart sokáig a harag, még számon van egy utolsó esőcsepp, ami olyan, mint a csók - és máris beteríti a napfény ( a mosoly) a tájat.

     Köszönöm szépen kritikádat,

    ölellek, V. L.

     

  • ALKOTÓ

     Kedves Éva!

     A táj olyan gyönyörű volt, hogy nehéz szavakkal visszaadni. Örülök, ha úgy érzed, hogy igen!

     Nagyon szépen köszönöm!

    Ölellek, Erika

  • ALAPÍTÓ
    Ott fenn, a csúcsok közelében minden közelebbinek tűnik: a régmúlt, a jövő, a rend, a csend, az élet és az elmúlás...
    Nekem úgy tűnik, hogy hirtelen leütötted a záróakkordot, nálam még fújnak a sípok, rezegnek a húrok, táncol a táj.
    Igazán varázslatos, nagy léptékű vers.
    Gratula + cuppacsi!
  • ALKOTÓ

    Kedves Erika! Milyen szépen fested le a tájat! Különösen a gyermek maszatolása tetszett, valóban olyan, amikor mindent összemos az eső.

    Gratulálok! Éva

  • ALKOTÓ

     Krisztin, Te Drága!

     A Tátrában, ahonnan érkeztem, jöttek-mentek a viharok,úgy, mint az ember lelkében.

     Így jött létre a kettős megtisztulás párhuzamának verse. 

    Megj: Olyan szív nincs, amelynek ne kellene tisztulnia.

      Szeretlek és ölellek, Erika

  • ALKOTÓ

     Kedves Irénke!

     Nagyon szépen köszönöm! Megtiszteltél hozzászólásoddal.

    Szeretettel ölellek, Erika

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum