Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Vékonyra gyalult életek vagyunk,
lazuló csavarok a lét falán,
jövőnkkel a jelenünkbe tiprunk,
bennünk topog százmillió talán.
Szerkesztett atomrengeteg füstje
fut az örök tér szélmalma felé,
a dacoló lelkek bizarr üstje,
dús keblű ételeket oszt ketté.
Öntöttvas álom az angyal torzó,
hangtalan szívverése hab súlyú,
éneke számoktól fosztott szorzó,
tükör szobájából lángszirmot fú.
Szemeink süket mély ködre várnak,
így mentjük a csendben vérző fákat.
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként, Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok 2007 óta. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm, hogy a 4 Dimenzió Online csapata befogadott.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Szúrhatja a természet szemét tüske létünk? Ahogy írod, világunk sorsa valószínűleg apokalipszisbe fordul.
Reményvesztett, drámai képek, búskomor hangulat.
Fogadd vigasztaló kézszorításom!
Köszönöm szépen, Milán, hogy ovastad az írásomat. Attól tartok, hogy a vészjóslóvá formálódott irományom közel sem képes átültetni a valódi helyzet súlyosságát...
Egy ember élete tényleg kevésre elég, ám nyolcmilliárd ember ennyi idő alatt is le tudja pusztítani a Földet. Az előjelzések szerint azonban a század végére megfordulhat az eddigi trend, csökkenni fog a népességszám. Addig viszont egyre csak pörög a mókuskerék, nincs kegyelem a fáknak.
Elismeréssel gratulálok emelkedett hangvételű a szonettedhez!
Köszönöm szépen, hogy belestél hozzám kedves, Míra! Mondják , hogy visszafordíthatatlan már az, amit elkövettünk a bolygónk ellen, tehát irány az őskor! :)
Valóban így válik az ember a technológia, a technika rabszolgájává, és így alakul ki a paradoxon: minél jobban élünk, annál jobban tesszük tönkre a jövőt. És akkor még nem is beszéltünk a pusztító háborúkról. Hiába no, az ember a legnagyobb környezetromboló és a legveszélyesebb vadállat.
Komor, sötét képet festesz, nem sok esélyt látni a megvilágosodásra.
Gratula + ötös pacsi!
Köszönöm szépen, hogy értékelted az írásomat kedves, László! A mellékelt kép meg egyenesen talitalálat :)