Kifogott rajtam a random taktika,
izzadtan, ám még világos tudattal
állom a sors kemény bal csapottjait –
hiábavaló már minden praktika.
Tárgytalanná szikkadt a fájó miért,
a múlton rágódás abszurddá apadt,
a kegyetlen óév menjen békével,
észszerűbb a feltétlen elengedés.
Új év – bizakodó első strigula –,
próbálom bajtársként látni a jelent,
míg életben tart egynéhány tökmagnyi,
selymesen fénylő, mágikus kapszula.
Kora reggel seprűzöm a friss havat,
borzongat, hogy e világon létezem,
reményekkel bélelten mégsem fázom,
elképzelem a közelítő tavaszt.
2026. 01. 01.
Hozzászólások
Hogy idézzek egy kiszólást a régmúltból: Uffnye-hukk!
Jó kis verset kanyarítottál ide az új év nyitányaként!
Néhány fontos dolgot emelnék ki:
- semmilyen praktika nem hiábavaló, csak okosan, mértékkel, megfontoltan kell használni,
- az elengedés a legfontosabb - nem feltétlenül, hanem ésszerűen,
- ellenben a múlton rágódás az hiábavaló és felesleges,
- néhány kapszula hasznos, ám a túl sok már nem, és semmiképp sem mágikus egyik sem,
- a lényeg a remény - mert mint tudjuk az hal meg utoljára :) -, a hit, a bizalom a jövőben, amúgy meg sose félj, míg engem látsz!
Cuppacsi!