volt egy lányom Katalin
most viszont már nem is int
nem is beszél énvelem
nem érdekli életem
kértem dolgozzon nekem
ne legyen reménytelen
végső rostán kibukó
csepűrágást tanuló
sajnos megvezetett lett
folyton ellenemre tett
anyja álm
Veréb Gábor nem szerette a kollégiumi nevelőt, Kovács Miklóst. Fejére húzta a takarót, amikor az reggelente vastagkeretes szemüvegében, kényszeredett, fenyegető mosolyával, az elmaradhatatlan Symphonia cigarettájával szájában, és kezében a hamutartó
Súlyos csend pihent a csempékkel kirakott helyiségben, amit csak néha ébresztett fel egy-egy felszálló sóhaj. Fent, a kék fényű lámpának ütközött, majd elszállt a résnyire nyitott ablakon át. Egy harmincas éveiben járó asszony feküdt a szülőágyon. L
Elképzelt egy szép világot,
biztos jövőképet látott,
mégis eldőlt teste, sorsa,
úgy nevezték: Fekvő Borcsa.
Belőle csak hasznot húztak,
érte arcokat bezúztak,
előkerült néha bokszer,
mikor spórolt egy-két… tökfej.
Estefelé hercegnő volt,
ám
