ha mégsem egy egész életet
csak tizenhárom évet élhetnék veled
akkor sem hagynálak el
addigra már 300x kerülnélek meg
felvételeket készítenék a gyűrűdről
vigyáznék a Holdjaidra
elkerülném a becsapódást
nem akarnálak megváltoztatni
sem csalódást okozni
csak együtt lenni veled
és végül - nehogy beszennyezzelek -
észrevétlen
elégnék a légteredben
***
(2017 szeptembere - az akkori expedíció, a Szaturnusz és az űrszonda története ihlette)
Hozzászólások
Köszönöm mindenkinek, hogy itt járt!
Mírának hálás vagyok az észrevételért, javítottam azt a sort.
Köszönöm, így már nálam 5 csillag.
Mivel Szaturnusz, nekem ez melankólia (amelyből valójában nem akar szabadulni, aki ezt éli).
Nem tudom, mennyire tudatos, de én
Szaturnusz-imádóként ezt érzem benne. (Vagy csak ezt akarom beleképzelni...? 🙂)
Különlegesnek tartom a versed, mivel átvitt értelmű kettősség érezhető. Az emberre és a távoli égitestre ugyanúgy vonatkoztatható az óvatosság és a körültekintő vigyázat. Nagyon eggyütt vannak a gondolataid, csupán egy helyütt érzek némi fölösleget:
Az "- és végül hogy nehogy beszennyezzelek -" sort a helyedben: és végül – nehogy beszennyezzelek – formára egyszerűsíteném.
Üdvözlettel: Mira
Az űrkutatás igazán nagy tiszteletére és megbecsülésére vall, hogy versben emlékeztél meg a Cassini űrszonda küldetéséről. A Szaturnusz bolygó féltése is különleges érzékenységre vall, amit akár értelmezhetünk egy konkrét emberi kapcsolatra vetíve is.
Gratula + ötös pacsi!