Valamit ki kell találnom. Valami olyat, ami mindent elmond, ami nem szokványos. Veszek neki virágot, a tulipán a kedvence. Nem is tudom, lehet kapni tulipánt novemberben?Az egész úgy kezdődött, hogy nem jött meg neki. Szerencsére nem történt baleset, csak késett, öt napot. Azt mondtam: Ami késik, nem múlik, hál istennek. Én azt hittem jópofa a beszólásom, azt hittem nevetni fogunk. Hát nem. Illetve én nevettem, ő meg becsapta az ajtót maga mögött. Lehet, hogy amikor utána mentem nem kellett volna azt mondanom, hogy örülj neki, egy gonddal kevesebb? Nem értem, ebben mi rossz van? Ő biztos tudja, mert azt üvöltötte, hogy rohadék vagyok, dögöljek meg, soha többet nem akar látni, meg hogy ne vigyorogjak olyan fölényesen, mert most igazán, komolyan gondolja, ne is keressem. Ebben lehet valami, mert tegnapig sehogy nem tudtam elérni, mintha eltűnt volna. Nem volt túl barátságos, de azért megígérte, hogy eljön holnap.Ha nincs tulipán, veszek rózsát, egy egész bokorral, vöröset, az a nőknek bejön. Veszek még valami ékszert is, gyűrűt nem, még félreértené. Mi kellhet még? Megvan! Gyertyafényes vacsora, biztos leveszi a lábáról. Persze nem én főzöm, a szállodám séfje remek, majd rábízom. Ezt jól kitaláltam, s még olyan sokba sem kerül, majd leírom az adóból, úgy, mint múltkor a Mercit, amit a szülinapjára vettem. Szolgálati autó. Mennyi mindenre kell figyelnem!Másnap este.Mindjárt hét óra, meggyújtom a gyertyákat, így. Gyönyörű a terítés, ez a Marika érti a dolgát, ilyen házvezetőnőt nehezen találnák még egyszer, holnap adok neki plusz tízezret. A menü is remek, minden olyan, amilyennek lennie kell. Hol késik? Nem szokott. Ma is beszéltem vele, olyan vidám volt a hangja. Fantasztikus ez a nő, egyszerűen tökéletes! Mindene a helyén van, és, hogy miket tud, igazi vadmacska! Jó, kicsit néha hisztizik, de egy-egy ékszerrel, ruhával, cipővel mindig ki tudtam engesztelni. Igaz, ennyire még soha nem kiabált, mint most, ez más volt.Csöngetnek, na végre! Talán elhagyta a kulcsot.- Jövök életem szerelme, nyitom már!Még egyszer körbenézek, minden rendben.- Szervusz Tamás!- Szervusz Rita! Háát teee?- De meglepődtél! Tán nem rám számítottál?- Deee. Vagyis, szóval...- A titkárnőd telefonált, hogy meglepetéssel vársz. Nagyon titokzatos volt ez a Noémi, annyit azért elkotyogott, hogy a házassági évfordulónkat szeretnéd megünnepelni. Beljebb jöhetek?- Noémi?... Gyere csak, persze..- De gyönyörű, nahát ez az asztal és a gyertyák! Olyan, mint mikor megkérted a kezem! Persze akkor még szerényebb volt a teríték, mondhatni úgy is, hogy szegény. Virslit főztél, és mustárral ettük. Emlékszel? De drága vagy! Én meg azt hittem, hogy megint elfelejtetted. Na, mi van veled? Olyan sápadt vagy.- Biztosan csak a gyertyák miatt van, más a fény. A Noémi?- Az. Csodálkoztam is, nem mesélted, hogy felvettél egy új munkatársat. Remélem nem egy bombázó, mert a végén még féltékeny leszek.- A Noémi? Á, nem, dehogy...- Koccintsunk a boldogságunkra, hogy ennyi évet együtt töltöttünk, jóban, rosszban.- Koccintsunk. Kettőnkre.- Ó, ezek a virágok! Azt sem felejtetted el, hogy a kedvencem a vörös rózsa! Csodálatos férj vagy kedvesem! Hoppá! Mi van itt a tányérban? De izgalmas. Az ajándékom?- Csak egy kis apróság.- Húú, ez nem apróság! Micsoda nyakék! Segítesz?- Persze.- Hogy áll? Pont illik a ruhámhoz.- Csinos.Egyáltalán mi ez az egész? Megőrült ez a Noémi? Honnan tudta egyáltalán a feleségem számát? Mit csináljak most? Én nem akarom elhagyni a Ritát. Hiszen ott vannak a gyerekek is. Több esélyem nem lesz, megmondta a Sári ügy után. De tán nem lesz baj, csak észnél kell lennem.- Mielőtt én is odaadom az ajándékomat, elfújok egy-két gyertyát, ezt az egyet hagyom. Ez a pici láng, pont elég fényt ad.- Gyönyörű vagy Rita!- Tetszem neked?- Észbontó vagy!- Azért a három gyerek kicsit átformálta az alakomat.- Ugyan! Engem nem zavar.- Tudom én, hogy elment az idő. Látom a ráncaimat, ha tükörbe nézek, és a hajam sem olyan már. Megváltoztam.- Mindenki változik. Te pont olyan vagy, akire minden férfi vágyik. Én is, egyre jobban.- Ne siess, még nem adtam neked semmit.- De, már sokat kaptam tőled, annyit, amennyit én soha nem tudok neked adni.- Látod ebben igazad van.- Igazán szerencsés ember vagyok, hogy akkor, 20 évvel ezelőtt igent mondtál. A lányaink is gyönyörűek, okosak. Nem is kell ennél több a boldogsághoz.- Így látod? Akkor nem igazán értem, hogy miért nem vagy boldog?- Tessék? Most ezt miért mondod? Én igenis boldog vagyok veled, veletek. Nagyon szeretlek.- Ha ez így van, akkor miért csináltál gyereket ennek a Noéminek?Hoppá! Most mi lesz? Ilyenkor mit kell mondani? Alig kapok levegőt, rosszul érzem magam.- Gyereket? Noéminek?- Nem vetted észre, hogy dugod a titkárnődet? Vagy nem is a titkárnőd?- Csak egyszer történt meg.- Ahha. Egyszer. A lényeget tekintve mindegy.- Honnan tudod? Noémitől?- Részben. Másrészt nem vagyok hülye, aztán már van tapasztalatom is. Tán emlékszel a Sárira, és ugye a Zsuzsát sem felejtetted el?- Most mi lesz?- Én most kilépek. Hagyom, hogy megtaláld a boldogságod, s talán egyszer én is megtalálom. Szabad vagy drágám. Biztosan nem számítottál ilyen ajándékra. Lassan, ahogy múlt az idő, egyre inkább világossá vált hogy ezt így tovább nem csinálom. Nekem is jár az élet. Felhívtam a te Noémidet, és elmondtam neki övé lehetsz. Talán fiad születik, majd drukkolok.- És a lányok?- Az apjuk maradsz, de velem jönnek. Az ügyvédem majd küldi a papírokat. Jó lenne, ha együttműködnél, könnyebb lenne a válóper.- Rita, kedvesem, beszéljük meg. Én szeretlek, nagyon-nagyon. Ez a Noémi, csak egy kibillenés, igazából nem érzek semmit iránta. Csak úgy jött. Nekem te vagy a nagy ő.- Tomi, ez az, mindig csak úgy jön valaki. Ha visszaemlékszel én szóltam, hogy eljön az idő, mikor már nem akarok megbocsájtani, mikor már nem tűröm el tovább.- Akkor most gyűlölsz?- Nem. De már annyi tűz sincs, mint ebben a pici gyertyalángban. Így lesz a legjobb mindkettőnknek. Még elég fiatalok vagyunk az újrakezdéshez. A nyakéket megtartom, ha nem baj. Tetszik, és tényleg jól megy a ruhámhoz. Noéminek majd veszel másikat.- Ne menj még.- Már így is tovább maradtam. Szervusz.Az ajtó halkan becsukódott Rita után. Az isten verje meg! Ez a csönd, és ez a szerencsétlen gyertya! Csak ennyi maradt. Én barom! Mi az, hogy a Noémi terhes? Jól átvágta a fejem, nem erről volt szó! Pontosan tudta, hogy soha nem veszem feleségül, hogy nekem már van családom és nem akarok tőle gyereket. Már az elején tisztáztam ezt vele, két évig ment is a dolog. Most mi a frászt akar tőlem? Mi lesz velem Rita és a lányok nélkül?Leagalább ez a pezsgő jó, kár hogy elfogyott mind a két üveggel. Van még bor, finom ez is. Majd lesz valahogy, talán még visszafordíthatom a dolgokat, Rita is csak egy nő, és én értek a nőkhöz. Legalábbis elvileg...
Nna, végre szakítottam egy kis időt és elolvastalak :)) Nem bántam meg! Jó, érdekfeszítő, életszerű írás, persze ismert szituáció, de jól megírtad! Grat!
Hozzászólások