SZÉPIRODALOM

Azon sejtelmes, izzó mélységekből
kéklenek árva csóvái pillantásodnak, amely
szigorúan, de nem komoran végigmér,
talán decensen megállok benne, nem találtatva könnyűnek.
Csak az az álom hív, hogy Nálad lehessek mindig otthon.
Az ódon éjszaka árnyai

Egyik reggel Róka Robi és Réka elindultak a baromfiudvar felé, hogy meglátogassák kis barátjukat, Csipit.

A kapuban összetalálkoztak Károly kakassal, aki éberen őrizte az udvar lakóinak nyugalmát.

– Jó reggelt, gyerekek, mi járatban erre? – kérdezte h

Sápadt, hosszan elnyúló fények a komód, s a rekamié közt.
Majdnem lakhatatlan már az a halott virágok illatát idéző
várakozás, hogy jönnél hozzám, de sosem érkezel. Cigarettafüstbe
ment talány holléted. Nem üzensz. Csak a kinti
őszülő nyárfán meg

– Látok egy dalt, a tengert és egy gyűrűt – osztotta meg látomását a férfi az előtte álló, kezét tördelő fiatal nővel.  
A lány örömében felsikoltott.  
– Akkor végre megkéri a kezem a nyaralásunkon! – ujjongott, majd egy összegyűrt bankjegyet a jós lá

üstökösszerű édeni villanás
odabújós szikrázó ékesszólás
égboltomon mit sem változat
az Alsó-Lővérek felől
csillagtalan az alkony
elszaladt s kihúnyt
káprázat angyalarcod