Kondás-ősünk feltarisznyált
sóval, kenyérrel, varjú-tollal
- balról űzött és tűzött a Nap -,
s bakacsizma-kolonccal nyakadban
a Tejút tájait végiggyalogoltad.
Arcod pergamentjére,
míg megtértél anyám karjaiba,
hány ráncot én rajzoltam!
(Álmot látok moha-ágy
