Zabálj fel kócos kender,
Marj belém és korcolj össze-
Világok sara, ázalag pitypanghadak lössze
kapargászik bennem - hetven ólmos reggel
Teljen petrencényi zsíromban:
Fröcsögő napraforgótengerek meg keszeglé,
Csucsog a muskátlimájas, és nem tudni ezeknél
Vércsápos ürülábszárakon majd mi robban.
Nyisd ki jobban a szád,
Harapjál veknihegynyi életet,
Vagy tunkolj tömör bánattal a málnafodros moslékban
hogy a vérinas bordélyban egészen konkrétan
faggyúhéjban pácolt hitmócsingot kefélgetek:
szalonnapárnás intelemnaszád.
Hozzászólások
A harmadik sorban lösze szerintem.
No, sok mindenről lemondasz te is, akárcsak én? Gondolom, azért az olvasás, és az írás megmarad. :)
A muskátlimájas, vércsápos, málnafodros, vérinas, faggyúhéj, hitmócsing, szalonnapárnás, intelemnaszád kifejezések nekem azt sugallják. Akárhányszor is olvassa át ezeket a sorokat az ember, az nem mondható torkosságnak.
Hiába számítok már a nálad jellemzően igen erős szuggesztióra, néhol mégiscsak meg tudsz lepni fordulataiddal, - gondolati, képi áthajlásaiddal, áthatásaiddal. :)
Gratula +ötös pacsi!
meg aztán ez is abbamaradt...