Vitasd el tőlem aszott karminőgyelgésemet
csupornyi életem szalmadicsőséges karimáján,
Virtuóz vértörmelékek tetteid fénymustáros barikádján:
Alattuk tolonc szatírölelés hegyek.
Takard el gyémántszilánkos gyökércsarnokod,
Mit egy dézsányi hiéna kattantyúbőrös ábrázattal
Épített megvasalt tejforrások alatt malterhuzatos alázattal:
titkold, hogy közénk tartozol.
Nekünk nem hagysz, csak kifent krumpliürüléket,
Galambnyerítésedhez beteg bedekkered tájolod:
lökött luftballon, egy csúcshajón árválkodik
mi meg köpködjük megint a mályvás szotyit,
magatehetetlenül önmagad istápolod:
és szádba vánszorognak a sűrű fények.
Hozzászólások
hát , néha muszáj
Tényleg irigykedés csordogál ezekből a sorokból Donát. Te így, mi úgy... Apropó: te önmagad is tápolod? :D
Pacsi: tokio :)