R. I. P.

A ciherésben


(Szilágyi Domokossal)

 

Meddig kell várnom még itt ébren?

Mappákba gyűjtve minden vétkem,

szavak zuhognak, hiszen bőven

termett belőlük téridőmben,

s azon is elgondolkozom,

hogy van vagy nincs a Higgs-bozon,

melyből az Isten lényegére

következtetni tudna végre,

kinek kezdettől az a dolga,

de csak mímeli, hanyagolja,

mint irgalmát a poroszló nép,

nehogy a titok kitudódjék,

nehogy a sátán megneszelje;

torkomba hulltál, égi pernye,

belém sodort a pokol füstje,

bár sosem vágytam én ezüstre,

láttam, ahogy a törvény égett,

de sem kegydíj, sem hírnév végett

nem változtattam soha pályát,

borkút vizének savanykáját

szerettem inkább, földi másod;

elsötétülnek látomások,

elakadnak a szavak végül,

fogy a levegő, belekékül

minden sorom a könyvtárakban,

vizslatják, metszik, mi van abban,

kinek használt és kinek ártott,

szememmel játszva billiárdot,

kiröhögnek az igen bátrak,

terpeszben fölöttem megállnak,

konspirálnak, dekonspirálnak,

ahogy érdekük épp kívánja,

szorítják körmömet lilára,

véraláfutás feketéllik,

hívásaimat mind bemérik,

gondolataim ők gondolják,

övék a hatalom, az ország,

ők fojtogatnak, nem a szégyen,

hagytam: amint volt, akképp légyen,

pontosan, miképp mindahányan

ezerkilencszázvalahányban,

gyertya nélkül a vaksötétben,

álltunk az utcán sorba szépen,

pár deka remény hátha jut még,

forgott fölöttünk tébolyult ég,

igéim – vérem szólva szórtam,

nem kérdeztek, csak válaszoltam,

azóta magamon tűnődve

fekszem, nem várva más üdvökre,

korhadt fatörzs a ciherésben,

álomsóváran, szótlan, ébren,

várva, akitől nem rettegtem,

aki sosem volt ismeretlen,

megtalál végül, eljön újra,

hozzám hajol, kétkedve súgja:

életem megbocsáthatatlan?

S nem bánom majd, hogy itt maradtam.

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • R. I. P.

    Köszönöm!

  • ALAPÍTÓ

    Azt mondod korhadt fatörzs? :(

    "Ha az ember egyszer rákapott az öregedés gondolatára, akkor nincs menekvés. Az élet hirtelen olyannak tűnik, mint a vakáció, amely félidőtől begyorsulva közeledik a vége felé."

    Helen Fielding

    Remek darab, tartalmas összefoglaló.
    Gratula + nagy pacsi!

  • ALKOTÓ

    elolvastam

  • ALKOTÓ

    Csodás gondolataid megrohantak, s folytatásra kényszerítenek. De én nem tudok úgy szólni mint te! Mert a te szavaid megnémítanak. Éva

  • ALKOTÓ

    Nehéz megszólalni. Nem is teszem. Salute.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum