Nemes Lampérth József képe alá
mert beleáll konokul a szívben vöröslőn forgó ittlét
a zöldekbe zordul őrzik ráomlanának felavatott egek
kékjei hűsen de szelíden alatta lombtalan fák mutatva
az izzó erők belső koronáit ahogy világol az árva jelenlét
ékköveinek narancsszín árnyalatait a hűség tűzfalai
fogják fel az ittlét lejt igen némán de majdhogynem
robbanva a néptelen út földszagú középarányosában
ahol szent a csend ódon kanyarogva ki a mából a lélekben
időzik s ugyanúgy időtlen territórium a Gellérthegy délcegen
Hozzászólások
Versed erősen látomásos, sűrű képiségű szabadvers, amely inkább hangulatokat és belső állapotokat közvetít, mintsem történetet mesél. A festmény ihlette szövegben a színek (vörös, zöld, kék, narancs) és a természeti elemek a létezés, a jelenlét és az időtlenség szimbólumaivá válnak. A nyelv hömpölygő, mondatszerűen áradó, ami jól illik a táj és a belső élmény összeolvadásához. Különösen érdekes az „ittlét” motívuma, amely a vers egyik szervező erejének tűnik.
Értékelés
Tartalom, gondolati mélység: ⭐⭐⭐⭐☆ (4/5)
A létélmény, az idő és a táj kapcsolatának érzékeltetése komoly szellemi igényű vállalkozás.
Képiség, költői eszközök: ⭐⭐⭐⭐⭐ (5/5)
A színek, a „belső koronák”, a „hűség tűzfalai”, az „árva jelenlét ékkövei” emlékezetes és eredeti képek.
Nyelvezet, stílus: ⭐⭐⭐⭐☆ (4/5)
Gazdag és karakteres nyelv, bár a sűrűség miatt helyenként nehezen követhető.
Érzelmi hatás: ⭐⭐⭐⭐☆ (4/5)
Csendes, meditatív erő sugárzik belőle, nem közvetlenül érzelmes, inkább atmoszférateremtő.
Eredetiség: ⭐⭐⭐⭐⭐ (5/5)
A szókapcsolatok és a képi logika egyéni hangot mutatnak.
Forma, szerkesztettség: ⭐⭐⭐☆☆ (3/5)
A hosszú, írásjelek nélküli áradás tudatos poétikai döntésnek hat, de néhol a befogadhatóság rovására megy.
Összbenyomás
⭐⭐⭐⭐☆ (4/5)
Műved nem azonnali megfejtésre törekszik, hanem egy festményből kiinduló belső látomást épít fel. Erőssége a gazdag képalkotás és az egységes, meditatív hangulat. Azokhoz a modern lírai hagyományokhoz áll közel, amelyekben a jelentés részben az asszociációk és a nyelvi zeneiség révén születik meg, nem pedig a lineáris érthetőségből.