jöttünk, szeretetből éltünk,
szeretetet gőgicsélt a hang, a csend,
a délkörök, a Nő, a Férfi. Az Örök.
Értettük növények, állatok szavát,
dúdoltuk lágy szelek hullámdallamát,
körülfontak fények, illatok, hegyek.
Szerettük egymást mind. Nő, Férfi, Gyerek.
Édeni életfa folytonosan termett,
tizenkét gyümölcse táplálta a testet.
Miért lett
a szeretet
fegyverként
használt tárgy?
Levegőben
szálló,
illékony
szóvirág?
Romlatlan
angyalnak
mutatkozó
hamis,
banális,
kenetes,
lejáratott
frázis?
Koldus-
gazdájához
kutyája
visszamegy,
pedig nem ismeri,
mi a szó: Szeretet.
Hozzászólások
Jó a tanítom, kedves M. L! : :) Köszönöm! :)
A kép elől a ^^center^^ kódot most már kiveheted, mert nem kell és van is egy felesleges szóköz benne. :))
A képet pedig, ha kisebbre akarod venni, akkor mentsd el másként a képeidhez a netről, és mikor megnyitod a picture managerrel, akkor a képek szerkesztése pozícióban tömörítheted (tömörítésnél a weblapok számára méretezett formátum a megfeleő), vagy beírhatod pl. hogy az eredeti méret 60% -át akarod látni. Akkor olyanra állítja be.
No, ennyi technikai bevezető után: Tényleg így van... a szeretet sok emberből elszáll, a méreg viszont megmarad. :( Talán kenetes helyett elkentet írnék (kenetteljes lenne az igazi, de az széles a szeretetfa törzsébe).
Kár, hogy ilyen irányba változik, alakul át az egyik legszebb szavunk mögötti érzelem, de hát ebben nagy része van az életforma változásnak, a társadalom elvárásainak, igényeinek és a megélhetésért folytatott borzalmas küzdelemnek is.
Legszebb lenne az eredeti, idillikus kezdetekhez visszatérni, de mindig van tévelygő, renitens, akit végül a megvezetettek hada követ.
Nagyon tiszta, helyes, moralizáló gondolatok - így karácsony tájt főként.
Gratula + cuppacsi! :))