Régóta várta, s eljött az alkalom:
jussát kéri, ami jár.
Szűk az ősi föld,
holdnyi pusztaság kér vizet,
az ekevas kemény rögbe váj, s
küzdeni kell minden magért,
mit érlel aszott kalász.
Akárhol-távol biztos van egy sziget,
ahol könnyebb a lét,
bő termést ringat kövér föld,
gazdag az aratás.
Menekül, nem fogja se vér, se szív,
se szülői jótanács.
Batyujában öntelt bizonyosság:
várja őt egy jobb világ.
Anyja szelíd keze húzná vissza,
de az apa bölcsen kezet ráz,
ő már tudja, hol a sziget,
keresni messze - belefér,
ha majd minden útja elfogy,
a tékozló úgyis hazaér.
Hozzászólások
Jól sikerült vers lett.