Kacagnak rajtam
és ujjal mutogatnak:
Ni! Itt a bolond,
ki hisz még a szavaknak,
ki elhiszi, hogy
mindenki jó,
hogy számít még
a kimondott szó.
------------------------
A kimondott szó
számít-e még?
Hogy mindenki jó,
hiszed-e
Dércsipkét lehelt kertemre a hajnal -
szikrázó diadém fáim homlokán -
menyasszonytáncot rop velük a szellő,
átbuknak a kinn hagyott létra fokán.
Naspolyám orcája fagycsípte barna,
ághegyen hintázva kacsingat le rám,
levele otthagyta már mind a hű
Életfolyómból múltvizet merítek,
kétmaréknyi tükrében nézem életem...
Hozzám hajolsz,
benne meglátom szemed,
simítanám arcod,
nyújtom kezem...
ujjaim közt a víz kicsorog,
nyitott tenyeremen lepereg,
nem marad m
Ott délen egymásnak dőlve
szerelemről álmodnak a házak,
lábuknál a canalino
régi szép meséket locsog,
Júliákról, kik Rómeókra várnak,
s Casanovákról kikért
szépasszonyok szíve dobog.
Ott délen a sós tengeri szél
vakolatot mállaszt,
pergő lev
Éjfélre jár,
mégis fullaszt a hőség.
A hold csorba csészealj,
lapít felhővonulat mögött.
A tűz cigarettaparázsnyi -
anyakőzetbe omló hamu.
Fojtogat a csend…
Ötöljünk ki valamit az istenért!
De már elkoptak a szavak -
lassú eutanázia.
M
Kiömlött az égre a fekete tinta,
csillagbuborékok pattannak szét rajta,
szobámban a sötét számolgatja nyáját,
kandallópárkányról lógatja a lábát.
Takarómba bújva kergetem magányom,
testem lét-súlyával gödröt váj az ágyon,
rebbenő pillámon
