Már kukucskál, készülődik és jön! Várjuk szívrepesve évről évre. Van, hogy békét hoz, boldogságot, és van, amikor könnyes szemmel, emlékezve állunk, mert valaki hiányzik a fa mellől.
Az egyik házban egyetértés, meghitt hangulat köszönti, a másikban, kötelező programként állják körül a fát, csomagolják be és ki a méregdrága ajándékot és nézik lopva az órát, hogy mikor léphetnek már le.
Elhessentem ezeket a gondolatokat. Adventi készülődésemben csak a jó emlékeknek van helye. Felidézem a tavalyi ünnepet…
Számomra a csengettyű hangja, a vanília- és fahéjillat, gyertyafény és fenyő zöldje, a papír zizzenése, ragyogó szemek és a Csendes éj dallama, szeretteim ölelése, jelenti azt, hogy itt van, beköltözött hozzánk Karácsony!
Képeslapokat, e-mail-t írunk, telefonálunk, vásárolunk. Cipekedünk, rohanunk, hogy majd az ünnep napján lecsendesedve, lelkünket és a fenyőt ünnepi díszbe öltöztetve éjféli misére menjünk, ajándékot adjunk-kapjunk…
A temetőkben megjelennek apró koszorúink, megállunk és emlékezünk Rájuk, akikkel valaha együtt készülődtünk az ünnepre, és akik évről-évre, egyre jobban hiányoznak.
Aztán, hazamenve feljebb veszem a fűtést, mert valami nagy-nagy hideg árad szét bennem.
Teszem a dolgom, sütés-főzés, fadíszítés…, közben, egy pillanatra megállva, gyertyát gyújtok a hiányzókért. A lángocska táncolva vigasztal… már nem fázik annyira a lelkem. Bár nem akarom, de potyog a könnyem… megkönnyebbülök.
Orrfúvás és fogadkozás, hogy megbecsülöm mindazokat, akik még vannak nekem…
Csengetnek. Hidegtől piros orrú vézna asszony hadarja monoton szövegét, hogy ellopták a pénzét, nem tud hazautazni. Adok, hát persze… Mohón nézi, mennyi… látom, többet várt. A konyha melegében jut eszembe, jajjj, teát, süteményt gyorsan! Futok, hátha elérem. Még látom, ahogy beszáll a sarkon túl Rá váró autóba. Csalódott vagyok, de nem bánom. Jobb így, hogy tudom, nem várja éhező gyereksereg.
Sok éve bevezettük, hogy a velünk élő állatokat is összehívjuk és megajándékozzuk szenteste. Ilyenkor ünnepi beszéd jár és egy új játék. A beszédet én mondom… minden évben újat. Csillogó szemű Burkusom türelmetlenül várja, hogy befejezzem, és végre magáévá tehesse minden idők legszebb, sípoló, műanyag disznócskáját.
Itt járok a gondolatban visszapörgetett és újrajátszott tavalyi ünnep felidézésében, amikor a kamrarámolás közben kezembe akad egy csomag toalettpapír. . Bontom, és viszem a helyére. Mintás, rajta felirat: „Merry Christmas” és rajz. Sírjak, vagy nevessek? Pajkos mosolyú rénszarvas álldogál csillagszőnyegen… gurgatom tovább… a következő kockán egy helyes, törlésre kínált feneket látok, mely fölött, elégedett széles mosollyal pillant rám cakkos agancsa alól ismét a rénszarvas.
Nem tudom eldönteni, hogy felháborodásom, vagy humorom a helyesebb reakció. Automatikus mozdulattal hajlok a tekercs fölé, megszagolom, majd elégedetten nyugtázom, legalább nem fenyőillatú.
Tudom, hogy a reklámnak helye kell, hogy legyen, mert eladhatóvá, ismertté teszi a terméket… de vannak ünnepek, személyek, jelképek, amik nem használhatók fel reklám céljára. Nekem, számomra, ilyen tabu a karácsony is.
… és már nem is merem továbbgondolni, hogy ha idén rénszarvas, jövőre majd melyik karácsonyi szimbólum kerül a WC-papírra.
Illusztráció: Farkas Renáta felvétele. Felhasználva az alkotó engedélyével.
Hozzászólások
Kedves Laci!:)))
Belőlem pontosan ezt váltják ki az erőszakos reklámok, amiről írtál! Nem veszem meg! Még akkor sem, ha jó! ... Erőszakkal nem mennek velem semmire az élet egyetlen területén sem... Miért lenne ez másként vásárlásaimkor? :))
Örömmel hallom, hogy bevezeted "a karácsonykor ajándékot kapók" névsorába elbűvölő kutyusotok nevét is!:))) Nála hálásabb megajándékozott nem lesz, ebben biztos lehetsz!:)
Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel, szeretettel ölellek érte, Erzsi.:)
Igen, ezek az eladási trükkök visszatetszést okozhatnak a józanul gondolkodókban. Valahol láttam már lábtörlőn politikust is... Embertelennek tűnt, hiszen valahol nekik is lehet lelkiviláguk.
Jó ötletet adtál: az én kutyusom is kap majd karácsonyi ajándékot. Talán szerzek neki egy kifogyhatatlan szagminta kollekciót. :))
Gratula + cuppacsi!
Drága Évikém! Szívemből szóltál! Meg kell találni a "hétkrajcáros" örömöt az élet minden helyzetében, mert ez segít a túlélésben, és felemelkedésben.
A mosoly, a humor, a magunkon, balekságunkon való kacagás feledteti a rossz szájízt, mit - sokadszor előforduló - becsapottságunk keltett bennünk.
Szívből köszönöm értő, érző véleményedet, ölellek érte szeretettel, Lótusz.:)
Így igaz Erikám! Van benne ez is, az is..., mert az élet diktálta gondolataimat. Én csupán leírtam.:) Köszönöm kedves szavaidat, szeretettel ölellek, Lótusz.
Írásodban a nagy karácsonyi készülődés mellett úgy van jelen a humor, hogy megerősíti a készülődést. Mert mindannyian tudjuk, hogy a legszebb benne a fárasztó, hosszan tartó előkészület. Nálam a humor kategóriába tartozik a szegény árva kéregetőd is, mert még azt is érzi a piszok, hol talál palira. Ne vedd zokon, inkább légy balek, mint autós kéregető. Érzem a humor felemelő, nevettető, boldogító, rénszarva popót ábrázoló, merész tapintatlanságát. Ha jó a humor/om /od, minden mást felold,, mehet tovább a verkli, s nem lesz fárasztó a készülődés.
Mosolyogtam és majdnem sírtam is, amikor olvastalak, Lótuszom. Van ebben az írásban öröm és bánat egyaránt, úgy, mint az életben. Ölellek, Erika