SZÉPIRODALOM

- Az eszem áll meg. Ez már mégiscsak tűrhetetlen. Épp’ hogy pirkad, és ez a korlátolt kappanhangú, Jákob máris felveri az egész környéket. Az istenverte a fülsiketítő kukurikújával a semmibe ordítja mérhetetlennek hitt bánatát, mivel a baromfiudvar egyik takaros udvarhölgye a minap szőrén-szálán odalett. Elhiszem, hogy a szerelem kakaséknál sírig tartó fogadalom, de emiatt miért kell nekünk, az udvar körül élő rendesebb jószágoknak is bűnhődnie - dühöngte, Manci az anyakoca, és apró malacaival együtt mélyen a szalma alom csöndjébe túrta prüsszögő tömpe orrát.
Márió, az udvar rendjéért felelő kuvasz megugrasztotta ugyan az önjelölt trubadúrt, de hosszabb kergetőzésbe ő sem kezdhetett vele, mivel az felrepült a terménytároló legtetejére s onnan hetykén villogtatta a lábán díszelgő jelzőgyűrűt, amelyet évekkel ezelőtt egy baromfi-kiállítás első helyezettjeként biggyesztettek a tűhegyes sarkantyúja fölé. A gazda Istókot, a muraközi csődört már korábban felszerszámozta, de ők közel sem csaptak akkora lármát, mint a botcsinálta hajnalhírnök. Az öregnek van a közelben kéthektárnyi kukoricása, azt húzatják meg kettesben.

- Vajon ma mikor kapjuk a takarmányt - morfondírozott Pókhas, a kecske s bágyadt tekintetét a mellette fészkelődő párjára fordította.

- A gazdasszony rusnya féleszű unokaöccse van megbízva ilyenkor, amikor a gazda nincs itthon, hogy ellássa az udvar népét eleséggel – tromfolt rá Misi, a merinó juh, s közben néhány faggyúcsimbókot bontott ki az igen vastagra eresztett gyapjújából.

A kacsák nem hadakoztak, motyogva, de feszes katonás rendben vonultak a kerítés alatti réshez. Megcélozták a tanya mögött húzódó jókora lápos területet, hogy onnan délután majd ebihallal teli begyekkel térjenek vissza.
- Az éjjel nagy kergetőzés folyt a pajta padlásán – jegyezte meg Rezső, az álmából csak épp’ visszatérő iromba kandúr. Menyét szagot éreztem – folytatta - valószínű a galambokat látogatta meg a tetves, hogy megegyelje a friss tojásaikat. Trubi a párjával már ki is költözött a jegenyefa legtetejére, ott raktak fészket úgy, mintha vadgerlék lennének. Az éjjeli látogató miatt jószerével alig-alig tudnak költeni évente csak egy-két galambfiókát – fejezte be eszmefuttatását a tudálékos cirmos.

Nagy sokára az anyaszomorító unokaöcs egy egész jutazsák szemestakarmánnyal jelent meg az állatok részére elkerített tekintélyes udvaron. Az üresen tátongó vályúkat színig öntötte, majd a kútból friss vizet húzott csordultig a hatalmas közös itatóba. Az udvar népe olyan vehemensen rohanta meg a suttyót, hogy az alig tudott köztük ellavírozni. Miután a siserahad kikenekedett, mindegyikük a delelő Nap éltető sugarában kezdett el fürdőzni. Ám a nagy furakodásban senki nem vette észre, hogy a legény egy pár rántani való csirke mellé a reggeli ébresztőt fújó kakast is a kiürült terményes zsák mélyébe csúsztatta.

Márió igen jól tudta saját lelki rovancsából adódóan, hogy pontosan három szerzettel kevesebb lett az udvar egyébként is erősen rapszodikus létszáma. Tekintettel arra, hogy ő a család feltétlen bizalmát élvezi, nem tartotta szükségesnek, hogy megjegyzésével zavart keltsen az egyszerű felfogású jószágok közt. Kora délután megérkezett a gazda is. Istókot leszerszámozta, s miközben az abrakolt, nedves szalmával tetőtől talpig átcsutakolta. Amint a lovát rendbe tette, félmeztelenre vetkőzött, s az eresz csorgója alatt álló esővizes hordóból mert magára néhány kanna kellemes hőmérsékletű mosdóvizet.

A házból vidám hangok szűrődtek ki, a szemfüles pulykák háromszor is látni vélték a gazdát, amint egy tetszetős üvegkancsóban vörös folyadékot hoz fel a ház alatt terpeszkedő külső pincéből. Éjfél körül elnyugodott a porta. Egyre mélyebb álomba merült az udvar apraja nagyja.

Reggel a Nap már teljes terjedelmében kikelt a horizont párában ringó síkjából.

Mancit oldalba döfte az egyik malaca, s ő meglepetten konstatálta, hogy a szokottnál jóval tovább aludt. Nem tudta mi az, de valami nincs a helyén. A többiek is csak épp’ éledeztek, nyújtózkodva tanakodtak, keresték a rendellenség okát. Előkerült Istók is a pajtából, kíváncsian kérdezgette a többieket, hogy míg a gazdával el volt, nem történt-e valami rendkívüli esemény, ami kiválhatta az általános álomkórt.

Pókhas, a kecske csendre intette a duruzsolókat és ezzel egyidőben a kukoricagóré tetőnyergére meresztette hideg tekintetét. Arrafelé, ahol egy délceg éjfekete csóka tollászkodott, hatalmas csőrében egy igen tetszetős aranyszínű jelzőgyűrű csillogott.