ALKOTÓ

Álmatlanul

13543522701?profile=RESIZE_584x


Lábujjhegyen közeleg az est,
ma a Hold világítani rest.
Megannyi szentjánosbogár a csillagok,
rájuk csodálkozom, jól vagyok.
Tücsök ciripel, vígan hegedül,
szívemben világom csendesül.
Tejúton jár a végtelen idő,
kozmikus pók térhálót sző.
Nem vagyok magányos, csak törpe,
ahogy az égboltot figyelem körbe-körbe.
Hajnalodik, az éj távozik az égi szekéren,
Fekete rigó dalba kezd szerényen.



Értékelések száma: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Hozzászólások

  • MODERÁTOR

    Gyakorlott megfigyelője lehetsz az éjszakának, nem vagy afféle megrögzött, egysíkú "nappalos". Hangulatos a történések leírása versedben, van az időrendiségnek és a lelki folyamatoknak egy lecsituló, közös íve. Az egyszerű (szinte banális) párosrímek viszont nem emelik kellően az átlényegülés nívóját.
    Köszönöm az első, bemutatkozó írásodat!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum