SZÉPIRODALOM

Hozzászólások

• ALKOTÓ

  NeMo november 6, 2009 10:47

  Bocs az e betűkért, gyorsan írtam...
  tehát jobbat szeretnék faragni...
• ALKOTÓ

  NeMo november 6, 2009 10:46

  Köszönöm mindnyájatoknak, hogy olvastatok, s őszintén örülök, hogy egy olyan közegbe kerültem, ahol nemcsak én aggódom őszintén a néha kiúttalannak tűnő helyzeten. Gabinak (ha szabad így szólítanom Téged) köszönöm az építő kritikát, mint írtam is: érzem, hogy a vers, mint vers még nem tökéletes. Igyekszem majd egyszer komolyan nekiülni és átgondolni, hogyan lehetne még jobbet feregni anélkül, hogy csorbulna a mondanivaló, ami miatt egyáltalán leírtam. Eddig nem sikerült, de valóban: én sem tekintem még véglegesnek a formát. Ami miatt feltettem, az Laci politikai modulja volt, úgy éreztem, ide kívánkozik a mondanivaló. Egy szóval: lesz még fésülés, valóban "kócos".
  Köszönöm mindnyájatok bíztatását, úgy érzem, jól fogom magam érezni Köztetek, s tovább csiszolódom. Hiszen süt belóletek a szeretet és az elfogadás!!!
  :)
  NM
• SZERKESZTŐ

  Poroszlay Gabriella november 6, 2009 0:32

  Nehéz világban, nehéz terheket hordunk. Néha valóban reménytelennek látszik a küzdelem és kiút nélkülinek a rengeteg. Talán ez a legnehezebb, szeretettel, szelíd szóval válaszolni a gonoszságra, durvaságra - rosszra, jóval. Mégis EMBER csak így maradhatsz.
  
  A versed gondolati tartalma szép, jó, emberi. A formával vannak gondjaim. A rímek néhol nem tetszenek, a rímképletet talán valóban jobb lenne egységesíteni, helyenként a szóhasználat, a képek talán még javíthatók. Szóval még fésülni kellene kicsit, akkor még hatásosabb lehetne.
• ALAPÍTÓ

  Czinege László november 5, 2009 12:17

  Nem feltűnő a rímképlet váltás, bár igaz, nem is hangosan olvastam.
  Jómagam általában következetes vagyok, ahogy elkezdem, úgy folytatom.
  Régebben szinte kizárólag párosrímes "darabokat" írtam, ami most már kicsit furának tűnik.
• ALKOTÓ

  NeMo november 5, 2009 10:25

  Ja, hogy szavam ne feledjem: csupán a formával nem vagyok teljesen megelégedve, a rímképlet váltás nem biztos, hogy annyira jó verstanilag, ám akárhogy gondolkodtam, így adta magát, hogy hol aabb, hol abab lett a képlet. Ez van, majd fejlődöm még (remélem). NM
  :)
• ALKOTÓ

  NeMo november 5, 2009 10:22

  Köszönöm, hogy olvastad!
  A gondolatok jók, s valóban így is gondolom, így is élem a mindennapjaimat. Ez néha elkeserítően nehéz, de hála Istennek valóban vannak barátaim, akik mellett mindig ki tudok kecmeregni a kétségbeesés mély gödréből, amikor a rosszindulat és a világ egyéb megszokott reakciói oda löknek. Valahogy a jó emberek mindig egymásra lelnek, és szerencsésnek is mondhatom magam, a munkahelyemen igen sok munkatársam gondolkodik hasonlóképp. Persze a sok közül kevés a barát, s a barátok közül még kevesebb, aki igazán érti, érzi és éli ugyanezt a vívódást és kettősséget. Az álmok pedig, hiszem, hogy megvalósíthatók, bár jómagam csak egy csepp vagyok a tengerben, vagy egy homokszem a sivatagban. Ám hiszem és vallom, hogy első sorban a saját környezetünkben élők lelkének jó irányba terelésében mindnyájunknak megvan a maga, igen felelősségteljes szerepe. Nem lehet, nem szabad a rosszra rosszal válaszolni, hiszen akkor magunk ugyanabba a hibába esnénk, amit a másiknál nem szeretünk. Rosszra jóval, ez az igazi feladat és küldetés!
  Szeretettel üdvözöllek: NM
• ALAPÍTÓ

  Czinege László november 5, 2009 9:02

  Ez tényleg egy álomban szőtt-festett vászon. Nem valósul meg sajnos egyhamar. A belátás, a könyörület egyre ritkább portéka, s ebben a vezetők rendre rossz példát mutatnak. Még az ügyeskedéssel szerzett milliárdokból sem jótékonykodnak, csak büszkén méregetik egymás végtelen gazdagságát, ami szerintük a tehetség egyetlen mérőeszköze.
  Az, hogy így írsz: "Segítsd meg ellenségeimet..." nemes, felülemelkedett lélekre vall.
  Fohászaid, álmaid azonban valószínűleg előbb-utóbb beérnek, ha egyre többen gondoljuk hasonlóképpen, és akkor a különterhek sem nyomasztanak olyannyira.
  Gratulálok a vívódásodhoz! Tiszta, jóindulattól vezérelt gondolatok egy erős versben.