SZÉPIRODALOM

ALKOTÓ

Az elmúlás

Karvaly publikálta: május 24, 2010, 12:13
Éltem a létem, gyémánt orcámon az idézet, hogy éltem.A tiszta kilehelt tudatod már mindent kiadott, arcvonásod mélyei kisimultak,nem tartottál meg semmit, mit hoztál útravalóul.Üres tarsollyal indulsz a megméretésre, s oly nehéz leszel mégis a mérlegen.De te tettél, napot napra éltél, fényes kegyeket félretettél,kis dolgokban folyton hittél.Legyűrt szájú gyereket öleltél, nénét jó szóval etettél,s a békét sohasem kerested, mert lelkedből jött a lehelet.Ha fásult szíved legyintett a fáradt napokban, nehéz lábakkal mostad magad a patakban.A hit mely tudást terem, ősz fejek vértje, ezüstjével fizet,csillanó utolsó napsugár fénye rákacsint.Elillant a pillanatnyi élet, sodrása maga az igézet,van ki villan, s van ki homályban marad.De a homályból, sok figyelő szempár a villanásra vár.
Megtekintések: 44
★
★
★
★
★
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
Követés

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Marković Radmila május 24, 2010 14:50
    Kedves Karvaly, az élet, az elmúlás gondolata szépen összefoglalva.
    Szeretettel: Mila
Ezt a választ törölték.

Utolsó tevékenység

Legnépszerűbb beküldések

Témák címkék szerint

Havi archívum