SZÉPIRODALOM

Szántó Teri vagyok. Dani, Te emlékszel? Csak úgy kapásból? De örülök! Ez több, mint gyönyörű! És, még én féltem, hogy zavarok. Hogy én milyen boldog vagyok Tőled, annak, hogy hogy rád találtam! Évtizedek óta kereslek, mindenkit kérdeztem, aki akkoriban a köreinkbe tartozott. Hogy-hogy milyen néven kerestelek? Daniként. Jó, hogy te tudod, hogy mi a neved, de én akkoron, abban a nagy kavarban, csak azt jegyeztem meg, ahogy mindenki szólított. Képzeld, ma találkoztam Fábián Ferivel, akire valami különleges helyzet folytán ráismertem, s ő mondta, hogy nem is az a neved. Ó, sajnálom, hogy csak úgy rád törtem. Ha menned kell, menj, a világért sem tartalak fenn, de bemondanám az elérhetőségemet, hogy hívhass, ha van kedved.

Szántó lakás. Igen, én vagyok Szántó Teri. Ó, Dani! Igazán rendes tőled, hogy hívtál. Már azt hittem, nem is keresel. Ugyan, hogy sértődtem volna meg, hiszen egy világ múlt el közben. Ami egykor fontos volt, már nem is létezik.

Hogy miért vagyok ismét Szántó? Mert elváltam, és úgy döntöttem, ha hosszú ideig megfelelt nekem ez a név, ezután is megleszek vele. Igen. Kis kitérővel visszajött. Hogy mikor váltam el? Rég. Húsz éve. Igen, az enyém is elromlott. Előfordul az ilyesmi. De benne éltem negyven évig! Tudod te, milyen sok az a negyven év? Hogyne tudnád! Jó vicceid vannak! Én is szeretnék még negyven éves lenni, de pillanatokon belül a duplája leszek. Te gondolom, már túl is vagy rajta?

Hogyne. Van három felnőtt gyerekem, unokáim, dédunokáim, szétszéledve. Mindet imádom, és érzem, hogy mindnek fontos vagyok, de tudod, milyen az élet, a sajátja mindenkinek a legfontosabb.

Így igaz. Mi is vágtattunk élni a magunk életét, és bár szerettük a felmenőinket, mert ők jelentették a biztonságot, vonzott bennünket a világ. Meg akartuk ismerni a lehetőségeinket. S éltük is a magunkét becsületesen.

Jó, jó. Köszönöm, hogy hívtál. Tedd máskor is kérlek! Ha nem érsz el, orvosnál vagyok. Begyűjtöttem néhány betegséget az évek folyamán. Egyébként nem zavarhatsz, többet vagyok egyedül, mint nem. Szervusz.

Igen. Szántó Teri. Ó, de rendes fiú vagy te változatlanul Danikám! Igazság szerint számítottam rád, valahogy éreztem, hogy neked is sok az üres járat az életedben! Nem tudlak ám másként elképzelni, mint ahogyan abbahagytuk. Magas, vékony, sötét hajú fiú. Gyönyörű szemekkel. Orvosira jártál. Nekem sikerült egy scarlátot begyűjtenem, és ablak mögé kerültem a fertőzőn. Te becsülettel látogattad a pöttyeimet. Ott vacogtál az ablak előtt januárban, februárban, és imádtam, hogy van egy ember…

Igen, a kórházat megelőző napot, a szilvesztert együtt töltöttük valahol…..i..gen, igen, az Alkotmány utcában. Földszinti lakás, szoba konyha, és hangulatvilágítás. Voltunk vagy nyolcan. Szölők sehol. Milyen társasjátékot? Istenem, de idétlen! Ec, pec, kimehetsz? Jó, jó tudom, de akkor is! Kiszámoló? És kimentünk a fürdőszobába, azzal, akivel kisorsoltak? No ne! Mesélnéd ezt az unokámnak!

És kimentem? Ráadásul nem is veled? Hogy piros volt az arcom? Jó vicceid vannak. Ki nem pirulna el, ha visszajön egy ilyen ostoba helyzetből, miközben tudja, hogy mindenki őt figyeli? És ráadásul nem is emlékszem az egészre! Legalább emlékezném!

Ó Danikám, de régen volt, de szép lehetett, de kár, hogy elfelejtettem! Arra igen. Arra emlékszem. Igen. Finom volt. Tudtunk csókolózni. És mégcsak egy árva scarlát vírust sem kaptál tőlem! Igen, nem csak egyet, tömeget kaphattál volna. De tunya vírusok lehettek. Vagy másra gondoltál. Ige..n? Óriási. Még ez is. És csak most mondod? Szóval hazajött a Janó anyukája, és nem zavartak meg minket? Ezek szerint jól belefelejtkeztünk a dologba! Örülök, hogy csak most tudtam meg, mert tartósan égett volna a képem, ha előbb elárulod. Most bocsáss meg, de éppen főzésben vagyok. Jön a népem ebédelni, s be akarom fejezni addig. Szióka.

Szervusz Danika! Mondd, egyáltalán, hív még téged így valaki? Dániel Gábriel. Nem azért mondom, de nem kevés energiájukba kerülhetett a szüleidnek, amíg ezt a nevet kimódolták neked! S ezt nem jegyeztem én meg akkor? Egyébként remekül alliterál. Nem csoda, ha a baráti közeged lerövidítette. Tehát, dr Dániel sebészfőorvos. Hát nem rettenetes, hogy már ismét nem vagy az? Csak az én Danim.

Tudod, ha meggondoljuk, piszok dolog, hogy az utcaseprő is nyugdíjas, meg te is az összes tudományos fokozatoddal, a munkás éveiddel. Meg a katolikus pap is. De hát, ilyen a világ. Az ember megöregszik, és leszarják a fejét. Az enyémet is, természetesen. Tegnap az unokám, aki tizenkilenc éves, azt kérdezte, ki az a Merilin Monroe. Ennyit a világ dicsőségéről. Pedig ő aztán olyan fontos személyiség volt, hogy meg is kellett öletni.

Most éppen írok Neked. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy kedved lenne beszélgetni ebben a pillanatban, de a készüléket akkor nyitod ki, amikor akarod, akkor olvasol, akkor válaszolsz, amikor jónak látod. Így legalább írok egyet-mást az életemről, no nem sokat, ne félj. Csak éppen a legszükségesebbet. Úgyis kérdezted.

Azt tudod rólam, hogy elváltam. Negyven év alatt megváltoznak a viszonyok. Bizonyára vonzóbb voltam korábban, netán türelmesebb is, de mire hazamentem az iskolából, úgy vágytam egy csöppnyi csöndre, hogy az üdvösségemet is odaadtam volna érte. Ezzel szemben rengett a ház. A gyerekek zenét hallgattak, lehetőleg mindenki mást, de tőlem mindenki akart valamit, és az sem volt egyforma, mire a férjemre került volna a sor, már ingerült volt, mert őt senki  nem hallgatja meg, amiben igaza volt, mert valaki mindig közbeszólt. Aztán amikor már kirepültek a gyerekek, és nem szólt közbe senki, elfogyott a mondanivaló. Kiderült, hogy túl nagy a csönd, s nem is erre vártunk. A csésze eltörött.

Nem én akartam válni, őszintén szólva már megszoktam, úgy ahogy volt. Neki lett elege belőlem. Mondtam: Rendben. Meg sem sértődtem. A feladatunkat elvégeztük, belefáradtunk, kész. Később megriadhatott az egyedülléttől, vissza akarta csinálni, de én már kidobtam a csésze cserepeit. A gyerekek ugyanannyit járnak hozzá, mint ide, nincs kifosztva, én sem érzem úgy magam.

Most elküldöm neked ezt a levelet, és elmegyek, mert randevúzom az unokámmal. Nyalunk együtt egy nagyot! Fagyit. Rosszra gondoltál?

Tudod mi a hosszú élet titka? Nem szabad a lélégzést abbahagyni. Lélegezz! Teri

Mostanában nem hívsz, Danika, én pedig nem akarlak zavarni. De látod, ez az átkozott Teriségem nem hagy nyugodni! Most várjam, amíg jelentkezel? Hiszen örülök, hogy végre megvagy! Csakhogy megvagy!

Lehet, hogy nevetséges, de nem óhajtom, hogy a feleséged vegye fel a telefont. Pedig nem is ismerem, és mégis van valami, ami tiltakozik bennem, hogy halljam a hangját. A mi kapcsolatunkban, és főleg a mi korunkban ez már egyenesen nevetségesnek tűnik, elvégre, mégha sokkal fiatalabb is nálad, akkor sem tartozhat már a tinik közé. Igencsak eljutott oda, hogy néninek tekintik. Hatvanon túl lehet ő is.

Tudom, hogy nagyon tapintatlan vagyok, de mégis megkérdezem, hogy mertél elvenni egy ennyivel fiatalabb valakit? Kizárólag olyan szempontból érdekel, milyen lehet élni valakivel, hogy akivel nincs közös múltad. Mert ami neked valóság, neki történelem. Sőt, mese. Ha nincs közös megélése az eseményeknek, nem tudtok belebújni a múltba. Aki melletted élve nem tudja, mi volt a KISZ, a VIT, mit jelentett neked a NÉKOSZ, azt sem értheti, voltál-e fiatal. Nem mintha érdekelné! De nem tudhatja, mit jelentett neked a hidak között a Manci, és nem értheti, ki volt Gerő, a hídverő, és Rákosi a gyilkos törpe. Mert a fiatalságnak súlya van, a személyiség kialakulása akkor megy végbe, abban a közegben, amelyben élsz. Honnan érthetné meg ő, akárki a korosztályából, hogy te átúsztál a Szigetig fejeden az ünneplő ruháddal, hogy ne kelljen belépőt fizetni, mert nem volt miből? S, honnan sejthetné, hogy a Manci ponton híd volt, mely szinte belógott a Dunába, de átért Budáig?

Visszatérve a mára, érzek veled kapcsolatban valami szokatlant. Valami izoláltságot, természetelleneset, amit nem tudok magamban rendezni. Olyan vagy, mint régen, és mégsem. Most nem arról van szó, hogy rakodtak rád az évek, a pályádból eredő tapasztalatok, élmények, melyeket az élet hozott magával, s azok megkövesedtek,  ez el is várható. A két házasság hozadéka is lehetne érzékelhető rajtad, de ez valami más. Ezt ez a kapcsolat hozhatta ki belőled.

Azt érzem rajtad, mintha állandóan ugrásra készen, ugyanakkor hallatlanul visszafogottan viselnél valamit, ami teher rajtad, ami számomra megmagyarázhatatlan. Aggódom érted, s nem tudom miért. Ha akarod, elmondod, én nem őrzöm már a régi kulcsot, amellyel megnyithatnálak. Az egy régi, igen fiatal, az életnek nekilóduló Danihoz szólt. Ölelés

Tudod szívem, meg vagyok rendülve! Ennyire azért nem voltam kíváncsi. Az a tény,

hogy te telefonba sem mersz megnyilvánulni, és gépen sem küldöd át az élményeidet, több mint tragédia. Te félsz megnyilvánulni a saját otthonodban? Ez annyit jelent, hogy a fasizmus lakik veled egy háztatartásban!

Azt jelenti, hogy Téged gyengéden zsarolnak, fojtogató öleléssel tartanak sakkban! Hát ez nonszensz! Hogy én egy postafiókba írjam, küldjem a véleményemet, az ötleteimet, ha segíteni akarok rajtad! És, még azt is én találjam ki Neked!

Csodálkozol, azt kérdezed, miből jöttem rá? Nem a nagy eszemtől. Inkább megéreztem. De most már szeretném tudni, hogy jöhetett ez létre? Hogy történhetett meg veled, hogy nem vetted észre? Túl magabiztos voltál? Azt hitted, veled nem történhet meg, hogy kinéznek a hónod alól? Hát igen, az ember dolgozik, hajt, mert szeret dolgozni, mert elragadja a siker is, meg kell is az a jövedelem, de azért már ne is neheztelj meg érte, csak a hülyének minden mindegy! Tudom, hogy egy férfinak mindig kényelmes, ha semmire nincs gondja, amit egy háztartás jelent, és ezért mindent, főleg a gondokat átengedi, de az röhej, hogy a nevenincs kórház sikeres sebészének, a híres csapatok orvosának nincs egy vasa sem a nyugdíján kívül. De szava se lehet, mert akkor jól megkomponált jelenettel a háttérben, kihívják rá a rendőrséget! Nem látsz ebben valami tervszerűséget?

Menj már, hát ki a nyavalyát érdekel, hogy megcsalt? Dani, nekem most ne az önérzetedről szavalj, mert belehalok! De ha már létezik, és akkora, miért vagy mellette?  Érzem, hogy mondanál valamit, és hallgatsz! Mit értesz az alatt, hogy mindenkivel megcsalt? Hogy minden barátodat eltántorította tőled? Hát egyáltalán barátok voltak azok, akiket annak véltél? Nem hinném, hogy nimfomán, inkább remek sakkozó. Mert, ha a környeztedet eltántorítja tőled, izolál majd ellehetetlenít. Ugye magad is tudod, hogy ezek nem barátok? Hiszen korábban írtad, hogy már ez sincs köztünk, az sincs köztünk. Bizonyára a jó barátok halnak meg korán.

Jaj, ne ökörködj! Manapság nem a csinos, ám idősödő puncikon mennek tönkre barátságok, hanem a hazug elveken, megváltozott elveken, pénzen, beosztáson, csalárdságon, minden egyében! Drága Danikám, ne tegyünk már úgy, mintha a te feleségedé egy kincses sziget lett volna! Mert bárhogy gondolkodom, jelenleg már az övéről is csak praeteritum imperfectumban beszélhetünk, még akkor is, ha nehezen törődik bele! Elvégre nagy a felhozatal. Itt vannak az újabbak, sőt a még újabbak!

Most derült volna ki számára a korkülönbség? Ugyan ugyan! Nem hinném! Viszont azt mondod, fiatalon nem vettél észre kilengéseket, sőt ő volt féltékeny. Miért most tört ki rajta a dilinó? Itt valami nem igazi! Tessék? Hogy ez az állapot csak három évvel ezelőtt kezdődött, az infarktusod után? Nocsak! Volt képed túlélni egy infarktust?!

Ó, bocsáss meg, nem akartam megbántani, elvégre nem is ismerem. De vedd tudomásul, hogy irigylem a múltadat, mert lehet, hogy azt hitted, hogy minden oké benne, meg hihetően volt is benne sok szépség, de én talán igazán széppé tehettem volna!

Igen, én tűntem el, én léptem ki mindenből, de ezt már nincs értelme feszegetni. Nem utolsó sorban én is öregebb vagyok nála egy korosztállyal. Azt ellenben meg kell beszélnünk, hogy mit tehetnénk érted. Méghozzá gyorsan, mert nincs annyi időd, mint eddig volt.

Danikám, sokat gondolok Rád! Egyre többet. Ülök a fotelomban, és örülök neked. Érted ezt? Befészkelted magad tudatomba. Tehát, örülök. Annak, hogy vagy!

Hogy számíthatok-e a gyerekeimre? Igen. Maximálisan. Amikor beteg voltam, a vejem az ölében vitt fel a harmadikra. Mindegyik ilyen. Sorolhatnám, miken vagyunk már túl velem.

Igen, én minden szempontból biztonságban vagyok. Ez most miről jutott eszedbe? Hogy te nem? Vagy úgy, ki sem tudod törülni az agyadból. Te szegényem! Rettenetes élmény lehetett, amikor kaptál egy jóindulatú telefont, hogy hozd haza abból a kórházból, ahol elvetette kakukkfióka magzatát. De, mi a nehézségért vitted haza akkor? Mert ez ugye jóval korábban történt? Amikor még boldogan fogadtál volna egy gyereket.  Ó, szivem!

Nagyon jól értem, hogy félsz a magánytól. Hidd el, tudom, mit jelent egyedül maradni. De azt is, hogy meztelenül megyünk a krematóriumba! Hát, ha így esett, megesett. Ha minden pénzedet eltüntette, spongyát rá! Az elvált emberként sem bizonyítható, és házasságban sem! Nyugdíjad még van, osszátok el ami bizonyítható, és majd lesz valahogy! Máris visszavonom! Elnézést, elnézést! Tudom, nagyon nehéz, sőt lehetetlen nyolcvan után elölről kezdeni. De vannak helyzetek, amikor folytatni is.

Ha egészséges lennék, ha tudnám, hogy el tudlak látni életed végéig, azt mondanám, hagyj ott csapot, papot, s hozd a fogkefédet. Sajnos, tisztességgel nem tehetem meg veled, bármennyire szeretném. Túl sok a betegségem. Most pihenjünk egy kicsit, mert kimerültem. Később visszahívlak.

Már felfrissültem, és gyötör a gond. Valamit nem tudok megfejteni körülötted, pedig nagyon akarom. Miért megy el éjjel a te autóddal? Mit akar ezzel elérni? Merthogy, autója neki is van. Csak nem azért, hogy lássa a környék, hogy te jársz el éjszaka? És, ha így cselekszik, mi a nyavalyát akar ezzel bizonyítani? Megtaláltad nála a kis szállodák címeit, melyek a környéketeken találhatók. Oké! De meg kellene tudni, bejelentkezett-e valamelyikben a te neveden. Danikám! Ne áltasd magad, ez nem az a betegség, pontosabban nem az a neve a bajnak. Hidd el nekem, nincs az a hatvan fölötti férfi, aki éjek éjén lecseréli a pizsamáját kimenőre, egy feleséged korú nőért. Ahhoz már túl kényelmes! Nem Danikám, ez manipuláció. Beteges manipuláció. Valami, aminek a nevét neked már tudnod kell, mi több, ő rég tudja, te pedig rettegsz, hogy rájön, hogy te is arra gyanakszol. Vigyáz magadra, kérlek!

De jó, hogy hívtál! Már vártalak. Miért? Egyszerűen szeretem hallani a hangodat. Itt ülök a kézzel írt életrajzoddal, és tanulom az életedet. Hosszú élet, rengeteg történés. Pontos, precíz, logikus fogalmazás.

Kérlek szépen, írd le nekem részletesen, hogy mostanában mivel foglalkozol. Persze, örülök, hogy velem is gondolsz, sőt, de említetted a múltkor, hogy a kvantum fizikát tanulod, mert a te ismereteid elévültek.

Mit nevetsz? Nem ezt mondtad? Nem jól értelmeztem? Azt mondtad, hogy új ismeretek merültek fel, más megvilágításban képes előrevinni az orvostudományt. No, ezt írd le nekem kérlek, és küldd el a nevemre! Csak mert nekem most erre van szükségem! De nagyon közérthetően, mert én nem vagyok szakember!

Miért hallgatsz ilyen nagyon? Hát ki törődjön veled? Kérlek, figyelj rám kicsit! Most mondok valamit! Fontosat, de csak egyszer mondom. Nem ismétlem meg soha többé! Szeretlek. Most gondold, hogy megölelsz, magadhoz szorítasz. Szervusz Danika, most el kell mennem. Vigyázz magadra!

Tudom! De azért csak mondjad, nagyon jó hallani. Tudod, hogy símogat az az „s” az édesemben? De jó, hogy hétfő van végre, s hogy a lakótársadnak még mindig van munkája. Igen, már mondtad. Most én is áldom az eszét, és a szorgalmát, hogy pótolhatatlanná teszi magát. Hosszú volt ez a két nap! Többször volt kezemben a telefon. Mondd mi lesz velünk, ha megesik, hogy nyugdíjba küldik?

Majd elfelejtettem mondani, megérkezett a papírnemű. Nem, nem bontottam fel. Előbb lepecsételtetem a házban lakó országgyűlési képviselővel, aki mellesleg jogász, és ügyvédi irodát tart fenn. Bizony ám! Ezzel a logikus, közérthető, kézzel írott szöveggel bizonyíthatod bármikor, hogy épeszű, tiszta gondolkodású férje vagy a nődnek. Nem lehet megszabadulni tőled, nem lehet intézetbe záratni, s főleg ezzel fenyegetni. Ez a veszély elmúlt. De csak ez!

Rájöttem. Pontosabban megéreztem. Ne félj, minden megoldódik lassan, csak óvatosan, gondosan tegyük a dolgunk. Nem kell kimondani a baj okát, a baj így is létezik. A lényeg, hogy már nem vagy egyedül.

Igen, kicsit távol élünk egymástól, de ez most nem is baj, mert így legalább nem követünk el hibát. Így nyugton lehet, nincs lépéskényszerben. Bár csak Pest-környéken vagyok, a Móricz-tól egy köpés, de a lényeg, hogy van telefon. Így is lehet szeretni egymást. A fiatalok nem is sejtik, mennyire lehet így is szeretni egymást. Csak nehéz. Szeretnék egyszer veled ébredni, reggelinél megsimítani a kezed. Csókollak.                                                    

Szervusz drágám! Már tartottam a telefont, hogy kész legyek, mire csöng. Persze, hogy én is örülök a hangodnak. Most friss, és nyugodt. Ma mi a terved? Ó, én minden napot azzal kezdek, hogy felöltözöm, sminkelek, és rendet rakok magam körül. Nagyon szép rendet. Minden nap vendéget várok. Úgy érzem, mindjárt érkezel. Érzem, hogy itt vagy körülöttem. Nem láthatóan, csak ahogyan egy filmben megjelenítenek egy szellemet. Megidézlek magamnak. Érzem a levegő mozdulását, amint közelítesz.

Be is tartom. Soha többé nem mondom ki, de úgy teszek, és beszélek, hogy tudd. Te szerencsére nem tettél fogadalmat, te mondhatod. Délelőtt még különben sem fárad annyira a test. Mondd, te is fáradsz? Jó, akkor ebben sem vagyok egyedül. Ha elmegyek a boltba, hazaérve ledőlök, el is alszom pár percre. Aztán ismét teszem, amit kell. Annak örülök, hogy az érzelmek fiatalok maradnak. Frissek, mint a reggel. Minden szundítás után ezt érzem.

Már előre szólok, el ne feledd, a jövő héten elutazom. A barátnőmhöz megyek. Már alig várom, hogy jól kibeszélhessük magunkat. Rólad nem ejtek szót, mert te nem is vagy nekem. Bár a szívem megszakad. Ne aggódj kérlek, itt felraknak, ott levesz Anna, azután már szállítanak az övéi. Nagyon készülök. Ott is van telefon, nem gond, hogy hol érezzük egymást.

No, te szegény, akkor most ismét járkálhatsz azért a nyomorult telefonért egy sort. Jó dolog a technika, sokan meg is élnek belőle, de a nem szakembernek számtalan gondot okoz. Akkor most indulj el a korai órákban, amikor még nem vagy fáradt. Hívj, ha megjöttél! Nem baj, ha lepihensz előtte! Puszi.

Szervusz édesem. Hallom a hangodon, hogy friss vagy, kipihent, és jókedvű. Nem érkezett meg a küldeményem? Három határozott madárkát küldtem, akik jól megmondták egymásnak a magukét.

Csöngettek Danikám, jön a lányom. Van kulcsa, de mindig csenget, mint a postás. Kétszer, igen. Leteszem, mert te egy hatalmas titok vagy nekem. Senki nem tudhat rólad, hiszen nem is vagy igazán, csak a lelkemben. Légy nagyon boldog!

Szióka! Mit csinálsz? Akkor tegyük le gyorsan! Inkább én is hozzáfogok tornázni.

Nagyszerű, már le is letusoltam, friss vagyok. Mikor ébredtél? Én korábban. Már mindent elvégeztem. Tudod, nem sok ez a tennivaló. Köszönöm, igen. Bevettem. Az inzulint is beadtam. Most megyek a Postára, és megtudakolom neked azt a telefont útközben.

Tedd azt! Neked is kikapcsolódás, egy kicsit szakma, neki pedig áldás. Testi-lelki épülés mind a kettőtöknek. Ó, de szabatosan mondtad el! Tartottál korábban előadásokat hallgatóknak? Ezt éreztem. Jaj, nem jut eszembe! Igen, igen, Selye! Persze, a stressz atyja. Szégyellem. Most levizsgáztam. Már megyek is. Örülök, hogy vagy nekem.    

Danikám, már próbálkoztam néhányszor nálad dél óta, de bizonyára később indultál, mint tervezted. Most mit köszönsz? Megigértem, hogy elintézem, különben pedig semmiség az egész. Tehát nem Favorit díjcsomag, mint tegnap mondtam, annál már van előnyösebb is. A neve: Hoppá. Tudod, mint amikor belelépsz a tócsába. 0 percdíj, annyit beszélhetsz rajta, amennyit jól esik. Velem is, igen. Mondhatnám, sőt. Két év hűségnyilatkozattal. Valóban, ha megéljük. De amíg élünk, hűségesek vagyunk. Addig meg betartjuk a szabályt: a lélegzést….tudod! Menj pihenni! Aludj jól! Igen, én is!

Ezt inkább csak megírom! Ezt nem tudnám elmondani, de a papír mindent elbír. Azt is, amit most fogsz olvasni. Tudod, hogy mire készítem fel magam hetek óta? Arra, hogy ez a kapcsolat nem tartható tovább. Lelkileg nagyon kimerítő. Főleg neked, mert te házasságban élsz. Az a realitás, ha csalódtál is benne, ha nem is becsülöd már, tudomásul kell vennünk, ő lesz melletted, amikor én majd nem tehetem. És nem lehet, tehát nem is akarom tovább, hogy hazuságban élj! Hogy mélyüljön a szakadék közöttetek. Ezt a telefonosdi levelezősdi kapcsolatot csak addig műveljük, amíg Neked szükséged lesz rá. Amint úgy érzed, hogy nem megy - márpedig tudom, hogy úgy érzed -, ezennel felszabadítalak.

Ha bekövetkezne, hogy ápolásra szorulsz, és nem örülsz annak, aki melletted áll, kérlek, hunyd be a szemed, és gondolj arra, hogy én fogom a kezed, én hajolok hozzád szeretettel, én óvlak, gyógyítalak. Mert úgy lesz, meglásd…

Berettyóújfalu, 2012-03-02

Illusztráció: a free foto.com oldalról