Ötvenhárom lettem épp ma,
ennyire telt ezen nyáron.
Nőtt egy sort az életlétra,
hiába nem adjusztálom.
Felhasználom önző célra –
felmászom az égbe rajta!
Felhők között mormol a szél:
Csupán akkor látsz a mennybe
(kellemetlen hangon regél),
ha száz fokot toldasz egybe,
s fergeteges tériszonyod
nem rontja el jeles napod.
Talán igaz – lehet mégse:
nem bánt majd a Föld távola,
nem vakít az ózon kékje,
s nem lesz sötét az éjszaka.
Pár sort azért szerteküldhetsz,
még előtted a billentyűzet!
Hozzászólások
"Talán igaz, – lehet mégse"... Én hiszem, érzem, és talán tudom is, hogy igaz! :)
Nagyon érdekes, szép ez a versed kedves Laci. Összegzés... Csendes, szerény elszámolás az évekkel, miket már megéltél, és készülődés a következő lépcsőfokokra..., miközben ott van már gondolataidban a majdan elérhető cél is. Szeretettel gratulálok, Erzsébet.
Cuppacsi!
Üdv. + pacsi: a szamuráj
Remélem nem járok majd úgy, mint a legidősebbnek hitt japánok. Jó lenne száz éves korig vidáman forgatni a katanát és persze szintén jókedvvel püfölni a billentyűzetet.. :)
Remek kis etűdöt komponáltál ide.
Recuppróka!
Szeretettel: V. L.