SZÉPIRODALOM

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig

MESÉLŐ
Hétike a hétpettyes katicabogár
Vidáman a mezőn sétált éppen,
Betűt pingált piciny arcára a Nyár,
S jókedvének hangot adott e-képpen.

HÉTIKE
Napsugár figyelj rám kérlek,
Olvasni én még nem tudok.
De akkor már mindent értek,
Ha elsőben meg nem bukok.

Amíg árasztod rám a fényedet,
Felhőtlen a kedvem,
Rossz szavam így bizony nem lehet,
Tehát minden rendben.

Egyetlenegy dolgom van mindössze,
Úgy hívják, hogy Játék,
Ha mosolyodból épül vár szívemre,
Minden perc ajándék.

MESÉLŐ 
Eddig jutott a vidámkodással,
Mikor meglátott egy hangyát,
Kinek lelke biztos nem szárnyal,
Mert görgetett jókora morzsát.

HÉTIKE
Kérlek, áruld el, miért dolgozol,
Mikor játszani sokkal könnyebb.

HANGYI
A választ minden hangya tudja jól,
De a te agyad biztos töppedt.

Bár alig vagyok még idősebb nálad,
Mégis kívülről fújom már,
A Szorgalom útján szaladjon lábad,
Az Élet nem játékból áll.

HÉTIKE
De pici időt lophatsz csendben,
Nyugi, megvár majd a munka.
Játszhatnánk mi egy jót ketten,
Aztán leszek én is hangya.

A katicabogár látszólag törékeny,
De attól még nem gyenge.
Jobb morzsagörgető itt a környéken,
Sőt, tán sehol sem lenne.

HANGYI
Na jó, töltsünk némi időt játszva,
Bár tudom, nem szabadna.

HÉTIKE
Nyugi,a Munkának nincs szárnya,
Attól se félj, elszaladna.

Ám kicsit játszani olyan,
Mint finomságból enni épp csak.
Ó miért élnek úgy sokan,
Mint egy vaskalapos jégcsap?

MESÉLŐ
Élt zsenge kora ellenére
Költői hasonlattal Hétike,
Persze azt még tudni kéne,
Hogy a sok vaskalapos érti e?

Hangyi törni kezdte fejét,,
Mert komoly döntést előtt áll.
A Játék elrabolja szívét,
Vagy a Munka frontján szalutál.

HANGYI
Katica… Meghoztam döntésemet,
A percekből játsszunk néhányat.
Remélem, a zsarnok Lelkiismeret
Nem épít szívemben rút várat.

Tudok este majd a tükörbe nézni,
Mert nem bújtam el szégyenkezve.

HÉTIKE
A Lelkiismerettől mért kéne félni?
Grabancát fogva vágjad zsebre.

MESÉLŐ
A hangya vacillált kicsit még,
Aztán így szólt:"Te vagy a fogó."
Olyan gyermeknek a játék,
Akár a kiapadhatatlan tó.

Mi újság veletek felnőttek?
Bár megnőttetek már jó nagyra,
De behódoltok a Szürkének,
Ha lelketek gyermek nem lakja.

A következő részben,
A felnőttekhez szólok.
Persze tartom észben,
Nem leszek ettől szónok.

Egy vagyok a sok közül,
Kiben a Gyermek él.
Sír,vagy nevet legbelül..
Az Életről mesél.