Csámcsognak rajtam könnyűvérű szájak,
mert igém kitoltam, s kapum bezártam.
A csendes ébredés gitárhúr pattanásai,
a lét pitvarában,
ritka szellő meleg sugara borzolja lelkem.
A tévutak felismert gödrei, idővel hágcsót nyújtanak,
s a meredek oldalak lankává folynak.
A csicsergő fák árnyékai nevelik lényem,
a várakozás tábláinál megpihenhetek.
Az irány feszülései kilövik tetteim,
gyors cselekvés szikráit hordozom,
punnyadt tereket magam mögött hagyom.
A célok oly hívók, tündöklő ragyogás magába fon,
csókom lidércei kacagva ölelnek.
Eldőlt akarásom pillanatba vész,
gerincem oly nagyon akar,
sietve húzom fel cipőm,
próbálom követni a pattogó időt.
Hozzászólások
Ismerős érzéseket, gondolatokat öntöttél a tőled megszokott különös formába.
Tetszett