Óh, jöjj, tavasz, szelíd szívű csoda,
te halk mezőn suttogó jóbarát!
Csókod nyomán harmatcseppek nőnek
s édes gyöngyökké érleled a fát.
A levegő lágy, ébredő sóhaj,
Napod nyakamban lógó színarany:
már éget, amint régi ölelés,
mely fáj, ám gyönyörbe olvadva van.
Illattal szállsz a fények pártáján,
könnyű dallal, mit méhek zengenek,
s minden csivitelésed olyan szép,
mint ibolyák közt járó gyermekek.
Óh, jöjj, mert vágyam vérző alkonyán
csak téged vár még reszkető kezem,
s mint holdsugárt a kút sötét vizén,
reménnyel ringat el a szerelem.
prayer
Hozzászólások