SZÉPIRODALOM

Ha közelre nézek, a semmi
Ha távolra, csak a homály

Nem szeretem magam
nem szeretem az életem
csúf tükörben csúf magány

Képtelen vagyok ellene tenni
elvesztettem harcos kedvemet
Egyre csak azt érzem, hiszem
hogy senki sem szeret

Ha lelkem mélyére nézek
rút gnóm vigyorog rajtam
emberek ti odafönt
ezt akartátok?
Én nem ezt akartam

Miféle múlt kísért
vajon hol és mit vétettem
valaha volt ifjúságom
ujjaim közt kipergettem

Ahogy közeleg halálom napja
úgy leszek egyre nyugtalanabb
hogyan tehetném a rosszat jóvá
nem látom, szemembe süt a Nap

Nem a Nap az, csak felvillanó fény
aprócskának látszó csalóka remény