Ha közelre nézek, a semmi
Ha távolra, csak a homály
Nem szeretem magam
nem szeretem az életem
csúf tükörben csúf magány
Képtelen vagyok ellene tenni
elvesztettem harcos kedvemet
Egyre csak azt érzem, hiszem
hogy senki sem szeret
Ha lelkem mélyére nézek
rút gnóm vigyorog rajtam
emberek ti odafönt
ezt akartátok?
Én nem ezt akartam
Miféle múlt kísért
vajon hol és mit vétettem
valaha volt ifjúságom
ujjaim közt kipergettem
Ahogy közeleg halálom napja
úgy leszek egyre nyugtalanabb
hogyan tehetném a rosszat jóvá
nem látom, szemembe süt a Nap
Nem a Nap az, csak felvillanó fény
aprócskának látszó csalóka remény
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (484)
- vers (298)
- versek (121)
- líra (93)
- olvasnivaló (80)
- novella (80)
- tokio170 (77)
- próza (74)
- szépirodalom (55)
- czinege lászló író (34)
Havi archívum
2025
- június (2)
- május (30)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Lehetne a versed címe: Csalóka remény
Az elmúlás véglegessége mindenkit foglalkoztat egy bizonyos kor után. Van, aki bátran bevallja, van aki viszont váltig tagadja, mint a kőművesek a párhuzamost és a derékszöget.
A fiatalok persze még rá sem gondolnak ilyen témára, ők úgy vélik az a 80-90 csodás nyár sosem fogy el.
Vigasztaló tanács: legyen 100 év a kitűzött cél, akkor még sokszor villan fel a remény.
Gratulálok bevállalós, okokat firtató versedhez!