Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Csillag hull, s én nézem egyedül,
az ég szeme rám sem rebben,
mint koldus, ki kulccsal zörget,
úgy várok befelé a csendben.
Szívem fázó vándorod,
kiben az Isten is megpihen,
s az éj szelíd fekete bársonyán
múltam suhan halkan, hidegen.
Most bennem csend van és harang,
fél imádság, s néhány talány,
s ha kérdenéd; hol az otthonod,
válaszom e lüktető magány.
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként, Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok 2007 óta. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm, hogy a 4 Dimenzió Online csapata befogadott.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
A három versszak, háromféle csend típus. Mindhárom elmélyült állapot megnyugtató, alkotásra késztető. Nem véletlen, hogy a csenddel együtt pulzáló magány a visszafogott költői én otthonául szolgál.
Tetszetős, kifejező sorok. Különös a vers hangulata, igényes a mondandója, akárhogy olvasom, mindenképp tetszik.