Eddig reméltem és vártalak
Már csak álmodozom
Mint fogyó Hold a Nappal
én a sóhajoddal
úgy változom
Nem tudhatja azt senki
Milyen reménytelenül szeretni
ha nem élte át
Lehet-e valakitől így elvenni
Élte hajnalát?
Te meg mered tenni, neked szabad
Még ha megölsz is vele
Gyűlöllek, mert tönkre teszel
De élned, s szeretned kell
ez szívem szégyene
Bennem az imádatot látod
De még feloldani nem kívánod
Tán soha nem fogod
Én kétségek közt élek, hátha nem érted
A szerelem szent dolog.
Hozzászólások
Kedves László,
Köszönöm az építő jellegű észrevételeket. A nagy- és kisbetűket úgy hagytam, ahogyan az íráskor belőlem "kijöttek", az írásjelek használata is szándékos volt részemről. De valóban: talán ahhoz, hogy mások számára érthetőbb, élvezhetőbb legyen, több tudatosságra volna szükség. Azon leszek, hogy egyre javítsak az írásaimon, és köszönöm, hogy elolvastad, észrevételezted őket.
Következetesen kellene a mondat eleji nagybetűket és a központozást alkalmaznod. A véletlenszerűség igencsak összezavarja az olvasót, mivel félreérthetően visszakövetkeztethetők az eredeti szándékaid.
Amennyiben viszont többféleképp értelmezhető versfolyamot akarsz elénk önteni, akkor sehová se tegyél írásjelet, és ne törd meg nagybetűs "sziklákkal" az áradatot.