Eső szemel. Ködben a táj.
Fákon gubbasztó madarak.
Ünneptemető: csúcsra jár.
Elsápadsz. Nem volna szabad.
A köd azért majd felszakad.
Jól teszi, aki most kivár.
Napfényben szikrázó havat
Hoz kárpótlásul febru
irodalom_online (7)
A tengerentúlra szakadt gyermekkori pajtásom újságolta a minap, hogy országuk elnöke a legmagasabb állami kitüntetést adományozta tavaly ősszel a nagyváradi születésű Sarkadi Boldizsár orvosprofesszornak. A gyógyításban elért sikereiért, valamint a
„Az erkölcse egy porszívóé, lelke egy tikettautomatáé, alakja pompás, arca gyönyörű, gonosz….”
Ernest Hemingway- Szigetek az áramlatban
Kitapogatja az órát a kezén és lenyomja a gombot. Ahogy a csipogó hang megszűnik, ráeszmél, hogy mi is van. Reggel
Eddig reméltem és vártalak
Már csak álmodozom
Mint fogyó Hold a Nappal
én a sóhajoddal
úgy változom
Nem tudhatja azt senki
Milyen reménytelenül szeretni
ha nem élte át
Lehet-e valakitől így elvenni
Élte hajnalát?
Te meg mered tenni, neked szabad
Még ha megölsz
Állok a fényben gyanútlanul
A felhők ölébe ködpermet búj
Árnyak tolulnak a kert alatt
Alkonyat kúszik csönd szakad
Nézem a bomló rügyeket
Lelkem illatot gyűjtöget
Lennék a szirmok közt suhogás
Bokrok tövében leborulás
Fogy a fény gyűlik az árnyék
Estére
Kormot szór szemembe
a reszketeg alkony,
tétova lépteim
konganak a parton.
Emléktó üvegén -
mint vékony cukormázt -
a hirtelen jött fagy
jéghártyát cicomáz.
Gondolatban élek -
testem már hitetlen -,
megdermedt énemet
lábn
gondoltam ha egyszer én
átlépek a múlt térfelén
elhagyom önálló korom
bezárom legénylakom
akkor ez már végleges
nem csak holmi képletek
függvények játszanak velem
nem csúfol meg az értelem
ám döntött kiskupaktanács
prókátorok pár kotkodács
t
