Életfolyómból múltvizet merítek,
kétmaréknyi tükrében nézem életem...
Hozzám hajolsz,
benne meglátom szemed,
simítanám arcod,
nyújtom kezem...
ujjaim közt a víz kicsorog,
nyitott tenyeremen lepereg,
nem marad más: néhány csepp,
homokcsillám, emlék-kristály,
múltamból ez maradt,
elfolyt mind egy perc alatt,
sója szárad bőrőmön és mar...
Hozzám hajolsz,
látom szemed,
simítanám arcod,
nyújtom kezem...
s Te megfogod, a bánat-sót lecsókolod,
életfolyóm tükrén könnyem vet habot.
Budapest, 2007. 10. 07.
Alkotói biográfia: Poroszlay Gabriella
Kamaszkori próbálkozásaim után, az új évezred elején engedtem szabadjára versíró késztetésemet. Több irodalmi portálon is megfordultam, több antológiában és egyéb kiadványokban jelentek meg műveim. Nem mondanám azonban magamról, hogy költővé formálódtam. Maradtam az, aki voltam: építész, belsőépítész, enteriőrtervező, újabban pedig nyugdíjas pepecselő, kertszépítő. A fotózás és rejtvényfejtés mellett szívesen olvasgatok. Remélem, hogy a vállalkozói terhek alól felszabadultan, előbb-utóbb a verselés ízére is újra ráérzek!
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (445)
- vers (231)
- próza (73)
- tokio170 (72)
- novella (62)
- versek (56)
- líra (51)
- szépirodalom (33)
- olvasnivaló (29)
- czinege lászló író (28)
Havi archívum
2024
- szeptember (3)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (6)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
A tapasztalatot viszont nem veszítetted el kedves Gabi. Nyugodtan mondhatod, hogy az első futam csupán edzés volt és a versenyköreid valójában most futod. Mindig jobb a pit stop egy megbízható szerelővel.
Ölellek és gratulálok!
Vizuális a vers felépítése (bár az illusztráció is rásegít), mintha a két betét lenne a tükörkép, ahogy belenézel a tenyérnyi vízbe.
Vígasztal, hogy elmúltak a könnyezős idők, megerősödtél és letisztult az életfolyód.
Elismeréssel gratulálok!
Az élet sokunkat megviselt, de éppen ettől lettünk erősebbek. Írni is, - verset különösen- a lélek mély bugyraiból lehet a legőszintébben.
Kedves Jana! Teljesen igazad van: írni a lélek mély bugyraiból lehet a legjobban, amikor belülről feszít valami, és az írás gyógyszer, nyugtató, amivel kiereszted a gőzt, levezeted a feszültséget. Legalábbis akkoriban nálam ez így volt.
Ez egyébként igaz akkor is, ha jó energiák, boldogság, szép dolgok árasztanak el, és azok törnek elő a lélekből forrásként.
Biztosan elengedted már a volt életed, csak emlékként tetted fel ezt a régi írásodat. Úgy gondolom, mindenképpen szerencsésen merítettél. A sors irányította így az utatokat. Jó helyen, megfelelő időben találtátatok egymásra.
Hosszú, boldog nyugdíjas éveket kívánok mindkettőtöknek! Tetszett ez a darabod is, de szívesen látnám a friss verseidet!
Ölelés és gratula!
Örülök, hogy tetszett! Nekem így újra felidézve, nem annyira, nem tartom a legjobb darabomnak. De ez is a "gyermekem", lenyomata az akkori életemnek, lelkiállapotomnak, mondhatni kordokumentum :).
Nem lehetett akkoriban egyszerű a sorsod kedves Gabi. Érződik, hogy mérlegelsz és úgy döntesz, hogy feladod a régi házasságod, aminek emléke "elfolyt mind egy perc alatt," . A felszabadító elhatározás által kikerülsz a nyomás alól, és elered a könnyed. Jól választottál, megérdemelted a békés, nyugodt életet, egy megbízható férjjel.
Emelem a kalapom, gratulációm!
Hát, igen, nem volt egyszerű időszak. A "békés, nyugodt"-tal azért vitatkoznék, de úgy szép az élet, ha zajlik :)).
Köszönöm!
Így van ez kedves Földim, mindig a remény hal meg utoljára. Huszonnyolc év persze nem kis idő egy kapcsolatban. De ahogy megjósoltam: ne csüggedj, majd leszünk még mi is annyi évesek! És tessék már tizennyolcadik éve járjuk utankat egymást támogatva. Köszönöm, hogy akkor is bíztál bennem.
Szép, régi emléket találtál. Gratula + ötös pacsi
Bizony, nagyon szalad az idő! Már 18 éve? Elég zűrös, nehéz időszak volt, de mint tudjuk a lepény-hal meg először, a remény meg utoljára :)))
Pacsi+acupp!