Ha harmat üli meg, a szempilláidat,
Ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.
Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,
A szemed mondja el majd, a vádakat.
Nem rajtad múlt, te mindent adtál.
Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.
Oly álmokat szőttél könnyelmű lényébe,
Mely ott nem volt, s kipergett belőle.
Ő csak játszott egy színes játékot,
Percnyi varázslat, neki csak ennyi volt.
S szaladt is tovább, s kacagva nézte,
Hogy lázasan vágytál, az ölelésre.
Nem szól a harsona, nincs világ vége,
Háborgó lelkedet nyugtasd meg végre.
Tanulj hát belőle, nincs már mit tenni,
Elmúlt egy szerelem, hidd el csak ennyi.
Hozzászólások
dallamát is. Tartalma, eszközei, felhasznált képei nekem egy kiváló,
leendő dalszöveg érzetét sugallják.
Áttettem én is a Műhely-Kávéházból a hozzászólásom egy részét ide. :)
Gratula + boldog karácsonyt!