Kormot szór szemembe
a reszketeg alkony,
tétova lépteim
konganak a parton.
Emléktó üvegén -
mint vékony cukormázt -
a hirtelen jött fagy
jéghártyát cicomáz.
Gondolatban élek -
testem már hitetlen -,
megdermedt énemet
lábnyomodba tettem.
Fagyos hangulathoz
nem tapad meleg szó,
kandallónélküli
didergő a kunyhó.
Magam mellé fekszem -
magányom markolom -,
s pattogó hasábok
zenéjét álmodom.
2006-12-30
Hozzászólások
Földim, ha lesz kandalló, akkor inkább ne add oda a fát a faragónak... Kiszedem, van hatalmas csákányom! :DD
Recuppróka
Csak ismételgetni tudom magam: szavakkal festett képeid - mint ez is itt:
Emléktó üvegén -
mint vékony cukormázt -
a hirtelen jött fagy
jéghártyát cicomáz.
bámulatosak, és allegóriáid hasonlóképpen.
gratulapacsi + cupp :))
(jah: lesz kandalló is :) )
Pacsi! :)