Mitől féltem, azzá lettem!
Sorsom: kabát, viselem
a szövetszálak börtönrácsként
futnak körül testemen
-Engedj ki onnan, Istenem!
Mitől féltem, gazzá lettem!
Sorsom: hagyom, hogy gyom legyek
Virágok közt bujdokolva
Kertész-rémálmot kergetek
-Uram, nélküled elveszek!
Mitől féltem, Tőled kértem!
Sorsom: csigaház, cipelem
De elég már a csiga-sorsból
Se kabát, se ház nem kell nekem
-Vedd hát vissza, Istenem!
Mitől féltem, nem félek már!
Lehetsz velem vagy ellenem
Gaz-lelkem igaz hitével
Sorsom kezedbe engedem
-Tépj ki tövestől, Istenem!
Hadd legyek újra meztelen,
házatlan-hazátlan-nincstelen…
Vigyáz rám majd a Végtelen
Kezed immár elengedem
-Engedj utamra, Istenem!
Hozzászólások
A tartalom sem mindenütt meggyőző (pl. "Tépj ki tövestől, Istenem!"), de a rímekkel végképp nem vagyok megelégedve. A rímképletet sem tudom kisilabizálni.
Ha leírod az összecsengő végződéseket egymás alá, akkor jól láthatóvá válik egysíkúságuk, és mondjuk úgy: szegényességük. Persze nem nagy gond ez, - mondhatnók azt is , hogy ez volt a koncepció. A problémám inkább az, hogy ez már a sokadik, ami így sikerült, és ez egyáltalán nem erősíti a szabályt.
Biztosan érzed te is: lehangoló a tucatnyi -nem, -dem, -telen (ez háromszor egymást után), -kem, -men,-lem, -tem, végződés, és sajnos a a másik vonal - a -gyek, -tek, -szek sem sokkal üdítőbb.