ALKOTÓ

Énidőm

 

13537880880?profile=RESIZE_584x 


Idő koldul az ereszek alatt,
rongyaiban évszakok zörögnek,
mozdulataira némább a holnap,
arcát csorba tükörben fésüli meg.
 
Vak peronon várakozik
egy másikétól függő hang,
leheletnyi énidő után
kondul az elásott harang.
 
Az idő asztal, melynél nem ül senki,
széke kihúzva, megterítve rég,
de a kés csupa rozsda, a villa kereszt,
a kenyér nem étel, csak szürke emlék.
 
Én is itt ülök, mint szobor,
elfelejtettek befejezni,
mellkasomban kőmadár dobol,
órámon a mutató szolgai.
 
Az idő testemben lakik,
mint apátlan gyermek az álmok mögött,
lábujjhegyen jár, ha sírok,
hallgatva üvölt, ha elköszönök.

 

Értékelések száma: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként, Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok 2007 óta. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm, hogy a 4 Dimenzió Online csapata befogadott.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Hozzászólások

  • FŐSZERKESZTŐ

    Keményen megtornáztattam a mesterséges intelligenciát, mire kialakult a végleges kép. Versed különleges légköréhez és magas színvonalához igazodnia kell az illusztrációnak is.
    Kalapemelés és nagy gratula!

     

  • ALKOTÓ

    Köszönöm szépen, a kép zseniális.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum