Elmúlt a vetés, el az aratás,
hangol a zenész, pihen a kaszás.
Várok. Sorsom elrendeltetett,
az út szabad, már elmehetek.
Mi beteljesült, nem az én gondom,
súlyát vállon nem, csak szívemben hordom,
... bízva, lesz még aratás,
idei magból holnapi kenyér,
gyermek kacsójából, kérges nagy tenyér,
szénaboglyából alom és étel,
lant szakadt húrjából felsíró vészjel.
Készülődöm, csomagom nincs...,
mit megéltem, számomra az a kincs.
Mesélek, míg van mit, és akad, aki hallja.
Megbocsátásomat ki kéri, megkapja.
Illusztráció: Börtsök Samu (1881-1931) Szénaboglyák
Ez a kép (vagy más médiafájl) közkincs, mert a védelmi ideje lejárt.
Ez érvényes az Egyesült Államokban, Ausztráliában, az Európai Unióban és minden olyan országban, ahol a védelmi idő a szerző halála plusz 70 év.
Hozzászólások
szépséges Lótuszom,. ölelésM
Jó volt olvasni soraidat, kedves Erzsi.
Szia Virág!
Olvastalak, olvaslak ám! Meg örülök neked, mint mindig! És ez nem "epilóg". Mer arra még ráérsz! Csak szép.
Kedves Laci!
... Parányit az vagyok...
De nem mindig!:)
Biztatásod jókor jött, és komolyan veszem!:)
Ölellek szeretettel érte.
Köszönöm véleményedet, kedves Irén! Örömmel olvastam.:)
Szeretettel ölellek érte.
Erzsi... nem vagy egy parányit fatalista? Hátha megváltoznak a dolgok, és minden helyre billen?
Nem korai még az epilógus? Talán csak most kezdődik el a második kötet.
Gratula + ötös pacsi!