munka (5)
Elmúlt a vetés, el az aratás,
hangol a zenész, pihen a kaszás.
Várok. Sorsom elrendeltetett,
az út szabad, már elmehetek.
Mi beteljesült, nem az én gondom,
súlyát vállon nem, csak szívemben hordom,
... bízva, lesz még aratás,
idei magból holnapi
Csattan az ajtó mögöttem.
Megváltva lódulok ki a sötét éjszakába.
Ennyi volt. Vége. Mára már elég!
Dolgoztam híven zümmögve,
mint a gép reggel nyolctól,
és már éjfél felé jár.
Kiégett vagyok, fáradt és sóvár.
Mint csahos kutya üdvözöl a szél.
Mellém szegő
