Elmúlt a vetés, el az aratás,
hangol a zenész, pihen a kaszás.
Várok. Sorsom elrendeltetett,
az út szabad, már elmehetek.
Mi beteljesült, nem az én gondom,
súlyát vállon nem, csak szívemben hordom,
... bízva, lesz még aratás,
idei magból holnapi
munka (4)
Csattan az ajtó mögöttem. Megváltvalódulok ki a sötét éjszakába.Ennyi volt. Vége. Mára már elég!Dolgoztam híven zümmögve, mint a gépreggel nyolctól, és már éjfélre felé jár.Kiégett vagyok, fáradt és sóvár.Mint csahos kutya üdvözöl a szél.Mellém szegő
