Furcsa álmom volt az éjjel,
nem fizetett senki vérrel,
eltűnt a földről a gyűlölet,
és kivirágzott a szeretet.
Utcán kristályfény pompázott,
sok torok békét kiáltott,
mindenkinek szívében öröm
és nem kapart tíz ujjal köröm.
Az ember nem lett farkassá,
nem vált senki sem aljassá,
mosolyok nem apadtak könnyé,
nem loptak, nem hazudtak többé.
Csend lett ott, hol harcok szóltak,
szívek új reményt daloltak,
kéz a kézben járt az ember,
soha többé nem szólt fegyver,
Napfény ült a fák hegyére,
mosoly szállt a föld szívére,
s míg az álmom bennem égett,
hittem: soha nem ér véget!
Alkotói biográfia: Kormány Gábor
Kormány Gábor vagyok, számomra az írás folytonos keresés, egyfajta kapaszkodó egy olyan világban, amely sokszor kusza és nehezen érthető. Célom, hogy az olvasó ne csak sorokat lásson, hanem egy tükröt, amelyben ráismerhet saját magára is. Verseimben a hétköznapi pillanatok mögé nézek: egy nyári nap csendjébe, egy emlék tükrébe, egy érzés kimondhatatlanságába, ahol a hit, szeretet a természet és az emberi sorsok kapnak hangot, mert hiszem, hogy a vers a lélek legtisztább tolmácsa.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (503)
- vers (306)
- versek (130)
- líra (125)
- szépirodalom (106)
- novella (105)
- próza (92)
- tokio170 (81)
- olvasnivaló (80)
- irodalom (41)
Havi archívum
2026
- május (10)
- április (9)
- március (3)
- február (32)
- január (21)
2025
- december (5)
- november (6)
- október (8)
- szeptember (6)
- augusztus (3)
- július (2)
- június (3)
- május (11)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (17)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Egyetértek alkotásod minden jószándékú gondolatával. Szeretnék magam is hasonló világban ébredni. Az olvasást követő felhőtlen hangulatomra csupán a zavaró stilisztikai elemek és a rímszerkezet vet némi árnyékot:
- Nem túl egyediek, néhol szokványos klisére hajaznak az szóösszetételeid. Pl. : "kivirágzott a szeretet", "szívében öröm", "ember nem lett farkassá", "nem kapart tíz ujjal köröm".
- A rímek zöme ragrím, amelyek nem válnak a sorvégek ékévé.
Nagyjaink is álmodhatnának ilyen "furcsákat", és akkor talán lassacskán megváltozna a morál. Sajnos az átlagember a tömegvonzás bűvöletében él. Ahol lopást, hazugságot, háborúskodást lát, mindig oda csődül, és arról vesz példát. Talán, ha nem a harácsolás és az erőfitogtató arcoskodás lenne korunkban a fősodor iránya...
Megszívlelendő gondolataidhoz elismeréssel gratulálok!