Nem alszol jól, gyakran mondod, hetelnek nálad a
harcos gondok, ülsz és fegyvered tisztítva gondolod,
megint csal a homokórád, gonoszul gyorsan
forgatja homokod.
A nap az ablakban talál míg párával hinted a
színeket rajzoló üveget, mintha látnád a felhők
közt kibomlani: a kedvesed, és kacsint a cinkos
fény, hogy rád nevet.
Ha álmaid már nem lesznek hűtlenek, és
a selymes hajnal a szobádba léphet, elvezet
oda, hol lábaid alatt a zöld füvek nyelik el
igyekvésed.
Átjárót találsz, tágasat, a tégla fal közepén
nyilakat, egy asztalon bort és poharat, mellette
olajat, lámpát, hogy emeld fel elesett életed
és építs a kedveshez rámpát.
Senki nem tilthatja titkok születését, a kör
alakú, édes, kibomló vágyad, a teljesség
gömbölyű növekedését, mit elérsz.
Az embernek úgyis van bocsánat!
Hozzászólások
Drága Erika, Drága Lótuszom, Köszönöm, hogy egyetértünk,
szeretettel, Éva
Van bizony, drága Szaffym! :)
Jó ez a tudat...
... Jó volt gyermekként tudni, hogy szüleink szeretete majd átsegít a nehéz napokon...
... És jó tudni, hogy amikor megmérettetünk - ha könnyűnek találtatunk is -, lesz bocsánat.
Versed kiváló! Szeretettel gratulálok, és ölellek.
Óh, Évi, mennyi ismerősömre ráillik, mennyire jellemző(ek)a művészember(ek)re ezek a szavak.
Reális és mégis romantikus.
Bizony van bocsánat- J. A. egy töredékében megírta EZT is:
" Ide újra a szeretet jön, s mindenkinek fakad bocsánat!"
Hiszem, mert tudom. Köszönöm a megerősítést, Tibor!
Így VAN, Éva.
Kedves Timetour! Köszönöm szépen, hogy elsőként találtál ide.
Kedves Éva!
örülök, hogy ezt (is) olvashattam.
time