s az út porától szádban már keserű vályogot köpült a nyál
- itt terített asztal vár, a vázában virág, és friss vízzel a pohár.
Ha majd megérkezel –
szakadt gúnyádat a székre letedd, s ne bánd, hogy elmúlt a nyár
– itt bent pattog a tűz, és friss kenyér illata száll.
Ha majd megérkezel –
ágyadat megvetem, és fáradt szemedre ringató álmot dúdolok
– ha majd megérkezel, akkor már én is otthon vagyok.
Hozzászólások
Az ... köszönöm Andi!