"S jönnek hívatlan is mind a hűségesek"
Ratkó József: Déva
Szavaid igazolni eljöttek
mind, a holtukban is hűségesek.
Emelkednek már Déva falai,
és omladozóban, mi létezett
öröknek tételezve. Kísértél
csak a küszöbig, s most elárvultan
téblábolunk itt, lassan gyökeret
verve, pedig sok hegyen túl van
a megígért haza, a magasba
álmodott. Lépnénk, de segítség kell:
vénánkba bekötött bátorítás,
hogy van értelme a verítékkel
végigjárható útnak, mert csak az
vezet arra a földre, amelyet
lefogott szemmel is láthattatok.
Már közülük valóként teheted:
szólítsad hát elő újra őket!
Mondd el nekik, hogy fölérnünk oda
veletek együtt lehet. Nem lesz még
egy esély. S ha most sem, akkor soha.
Hozzászólások
Én köszönöm, kedves Erzsébet, hogy megosztottad a befogadás és az együtt gondolkodás élményét!
Sok szeretettel: Tibor
Kedves Tibor...
Déva falai a hiába való küszködés szinonimájaként épültek be tudatunkba. Ki ne ismerné a feleslegesen szakadt inak fájdalmát... És van-e köztünk olyan ember, ki ne akarna - egy-egy magánéleti, munkahelyi összeomlás után - a romok alól kikászálódva újból és újból építeni? Ez a ballada, mit több művészeti ágban már nagyon sokan feldolgoztak, most a Te hangodon új megvilágítást, és értelmet kapott!
Az utolsó versszak üzenete borzongatóan mai, és érhető! Köszönöm az élményt!
Ölellek szeretettel, gratulálva, Erzsébet.
Örülök, hogy így érzed, kedves Éva.
Nagyon köszönöm soraidat!
Kedves Tibor!
Ratkó József nekem egy kis gyökér, hajszálér a hazámban. Ismerve sorsát, életét, hitvallását, úgy érzem jól megfogtad és gondoltad tovább művészetének lényegét.
Gratulálok!