Borban úszik még a fahéj
szegfűszeggel vert csónakja,
odakinn a hűlt csillag-éj,
benn a mámor kéjillata.
Megpihen sok elnyűtt álom,
felhorgadó s elmúló vágy,
fekszem én is – nem is bánom,
hogy mellém dől az ifjúság.
Reggel hittel kelek újra,
fénnyel fürdet bízó szava,
nyár-emlékek csorgó kútja
mossa szemem – mint valaha.
Hozzászólások
A meghitt otthon ünnepi, sodró flowját árasztja a versed. Az ifjúság "fénnyel fürdető", bízó szava igazán hiányzik mindannyiunknak. Az évek zúzós rohanásában abból lehet igazi tartást, erőt, és kitartó lendületet meríteni.
Egy pohár finom, fahéjas emléket kívánok - egészségedre!
Örülök, hogy tetszik ez a versem, tényleg megnyugtató és jó hangulatot áraszt. ...és hogy mit is lehet ebből leszűrni (a fahéjon, meg a szegfűszegen kívül)? Hát csak annyit: aki lemond a forralt borról (sőt a hideg sörről is), az is gondolhat vissza a kellemes emlékekre, mindenféle - emlegetett - elvonási tünetek nélkül.
Szép, bizakodó, megnyugtató...olyan melengető, mint a forralt bor a hideg téli estéken.
gratulapacsicupp! :))
Köszi a véleményed!